Babilon []

A 62 éves szabadalmi mérnök, Elisabeth Párizsban él tanár férjével, Pierre-rel. Egy nap tavaszváró partit rendeznek családtagjaikkal és barátaikkal, és az utolsó pillanatban a szomszédjukban élő párt is meghívják. Az este véres katasztrófába torkollik, Elisabethnek pedig döntenie kell: az igazságszolgáltatás oldalára áll, vagy segít eltüntetni a nyomokat. Yasmina Reza Renaudot-díjas regénye, a Babilon arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét, mi visz rá egy átlagembert az erőszakra, és felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon. Otthonosság vagy hazátlanság, valódi társak vagy társas magány, nosztalgia vagy fájó emlékek? Mindez visszafogottan, eleganciával, akárha a francia sanzonok világába lépnénk.



A Babilon a magyar színházakban gyakran játszott Művészet szerzőjének első magyarul megjelenő regénye.
A Renaudot-díjas regény főhőse a 62 éves Elisabeth, aki szabadalmi mérnök, és Párizsban él tanár férjével, Pierre-rel. Egy nap tavaszváró partit rendeznek családtagjaikkal és barátaikkal, ahova az utolsó pillanatban a szomszédjukban élő párt is meghívják. Az este véres katasztrófába torkollik, Elisabethnek pedig döntenie kell: az igazságszolgáltatás oldalára áll, vagy segít eltüntetni a nyomokat.

Yasmina Reza regénye arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét, mi visz rá egy átlagembert az erőszakra, és felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon. Otthonosság vagy hazátlanság, valódi társak vagy társas magány, nosztalgia vagy fájó emlékek? Mindez visszafogottan, eleganciával, akárha a francia sanzonok világába lépnénk.

Yasmina Reza rendkívül sokoldalú alkotó: írt forgatókönyveket, szerepelt nagyjátékfilmekben is, és ő jegyzi Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök portrékötetét is. Elsősorban színpadi szerzőként ismerte, így kíváncsian fogott a regény fordításához Kiss Kornélia. „Az első oldalakon Robert Frank amerikai fényképész The Americans című albuma egyik fényképének leírása és a fénykép alapján elinduló gondolatfolyam nekem azonnal megadta a regény alaphangulatát; nagyon szeretem, ha egy író nehéz, sokszor szomorú dolgokról sallangmentesen, egyszerűen, de szívbemarkolóan tud írni, és ha még humora is van, nálam biztosan nyerő lesz! Fordítás közben sokszor eszembe jutott Camus, nemcsak azért, mert Ádám Péterrel újrafordíthattam Az idegent, hanem mert - nekem legalábbis - Camus és Reza stílusa ebben biztosan hasonlít.
Egyébként nagyon szeretem a fekete-fehér fényképeket, sokkal erőteljesebbek, mint a színesek, és fordítás közben is folyamatosan az járt a fejemben: hiába fekete-fehér filmtekercsen fotózza végig Reza a történetet ebben a kitalált párizsi városrészben játszódó krimiben(?)/társadalmi szatírában(?)/szomorújátékban(?), mégis mennyi színnel tud játszani… Ironikus, szomorú, elgondolkodtató, olvasmányos, szép szöveg, nagyon francia, nagyon európai; számtalan kisszerűségünkben, ritka nagyvonalúságunkban a Babilonnak mi is szereplői vagyunk. És nézegessen mindenki sok Robert Frank-fényképet!”

Részlet a regényből

„Ha csak egyetlen képet kellene elkülönítenem az összes többi közül, ami a fejemben van, azt választanám, ahogyan Jean-Lino ott ül szinte teljes sötétségben a marokkói fotelben, két keze a karfán, körülötte egy csomó szék, aminek már semmi keresnivalója a lakásban. A kővé dermedt Jean-Lino Manoscrivi ül a kényelmetlen széken a szalonban, a tálalószekrényen ott sorakozik a rengeteg pohár, amit irtó feleslegesen a nagy alkalomra összevásároltam, a zellerszárak, light chipsek, meg a valamelyik derűs pillanatomban kiötölt házibuli összes többi relikviája között. Vajon ki tudná meghatározni, hogyan is kezdődött az egész? Ki tudja, micsoda rejtélyes és messzire visszanyúló összefüggések igazgatták a történteket?”