Bővebb ismertető
,,Ólomban megképződött a gondolat, hogy a rendőrségnek és az ügyészeknek igazából nem is okoz fejtörést, hogy negyvennégy szentestéjén valaki kitalálta: Tamást és Klárát ki kell vinni a kertbe, és le kell lőni. Úgy képzelte, hogy egy angol krimiben, az angol bíróságon zajló perben, amikor a korona nevében vádolja meg az ügyész a vádlottat, a korona sértve érezné magát a Klára és Tamás nevű alattvalókat ért sérelem miatt, de itt nincs korona, és Klára szülein kívül senki, de senki nem érzi sértve magát a rajtuk esett sérelem miatt, egyáltalán, rajta, Ólom Pálon kívül senkinek föl sem tűnik ez. Ólom azt sem érti, mi az, hogy nyolc-tíz zsidó. Nyolc és tíz között tudvalevőleg kettő a különbség. Már egyetlenegy emberi élet kioltásáért simán akasztanak Angliában, guillotine alá kerülnek elkövetők Franciaországban és villamosszékbe Amerikában. Itt meg nem kötnek bele abba, hogy Bokorék hány zsidót öltek meg szenteste! És hogy kiket. Tessék felsorolni, kiket. Név szerint. És akkor azt is, hogy mikor kerültek be a nyilasházba, kinek a feljelentése alapján. Mert arra mi kíváncsiak vagyunk, és maga el fogja nekünk mondani. Ráérünk. Mondhatták volna neki, Ólom szerint. De nem mondták, és nem értek rá."
Zoltán Gábor
1960-ban született Budapesten. Első novelláskötete, a Vásárlók könyve 1997-ben, a JAK- sorozatban jelent meg. Ezután egy újabb novelláskötetet (Erények könyve, Magvető, 1999), majd két regényt (Szőlőt venni, Magvető, 2001; Fekete bársony, Jelenkor, 2008) publikált.
Orgia című regényét többéves kutatás után írta meg. A könyv 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadónál, komoly olvasói és szakmai figyelemtől övezve. A kötet az adott évben mind az Aegon-díj, mind a Libri irodalmi díj shortlistjére fölkerült.
2018 tavaszán szintén a Kalligramnál jelenik meg Zoltán Gábor Szomszéd című esszéregénye, amely az Orgia előzményeit és következményeit mutatja be.
„Létezik egy kifejezés a magyar közéletben: „magyarul író író”. Olyanokra találták ki, akik magyarul írnak ugyan, de valami mégse stimmel velük. Vagyis sértés inkább, mint dicséret, de minthogy Karinthy Frigyesre, Szép Ernőre, Kertész Imrére mondtak ilyet, én nem utasítanék el egy ilyen minősítést. Magyarul írni, ez elég nagy kihívás, írni pedig, vagyis olyan szöveget összerakni, amit mások szabad akaratukból elolvasnak, abban a reményben, hogy valamit sikerül megragadni a világ jelenségeiből, az emberek érzéseiből és gondolataiból, az örömeikből és a félelmeikből, úgy, hogy az olvasó valamit megérez és megért mindebből, még nagyobb kihívás” – mondja az író.