Maradok tisztelettel, Benedek Miklós

Megannyi sikeres szerep után Benedek Miklós most a legnagyobb kihívással birkózott meg: saját magáról, a saját életéről mesél.

Együtt sírhatunk és nevethetünk a pályatársakkal, az idősebb és a fiatalabb kollégákkal, a barátokkal és a családtagokkal. A gyerekkortól a jelenkorig tartó történetben minden szóba kerül: a sikerek, a mindennapi örömök mellett a kudarcok és a megrendítő családi tragédiák is.
Benedek Miklós társa a könyv megalkotásában egy régi jó barát, az író Vajda Katalin volt, akinek köszönhetően egy mellbe vágóan őszinte vallomást olvashatunk.

"Nem fájt a vakbelem, csak azt akartam, hogy anyám velem foglalkozzon és sajnáljon. Bementünk a kórházba, fogtam az oldalamat és eljátszottam, hogy fetrengek a fájdalomtól, mire az orvos zokszó nélkül kivette a vakbelemet, sőt utána még meg is mutatta, hogy milyen csúnya. Majdnem elröhögtem magam, látva azt az összetekert randaságot. Hogy tényleg csúnya volt-e, nem tudom, fogalmam sincs, hogy néz ki egy szép vakbél."


Maradok tisztelettel, Benedek Miklós (részlet)

Először Bécsben szembesültem azzal, hogy Tibor híresebb nálam. Valamilyen vendégjátékon voltunk, a magyar csapat ekkor még nem olimpiai bajnok, még messze nem annyira sikeresek.
A hazaúton, a határnál egy szupermarketben vásároltunk Hollósi Fricivel, amikor egy férfi megszólított.
FÉRFI Művész úr, engedje meg, hogy gratuláljak. A tegnapi este csodálatos volt!
MIKLÓS Köszönöm szépen.
FÉRFI Ahogy játszott…
MIKLÓS Igazán nagyon kedves…
FÉRFI Én komolyan mondom, teljesen odavoltunk. Hogy valaki ilyen fiatalon már ennyire nagyszerű…
MIKLÓS Köszönöm, igazán kedves, de azért már nem vagyok olyan fiatal…
FÉRFI Ki beszél itt magáról? Én a fiához gratuláltam. A tegnap esti meccshez!
Ekkor lettem Benedek Tibor fiából Benedek Tibor apja!

Tibor tele van trófeákkal, de a három olimpiai aranyon kívül semmit nem vitt föl a lakásba. Minden lenn van a pincében, egy nagy dobozban összegyűjtve. Fényképeket se tett ki magáról, azt az egy-kettőt, ami kint van a falon, Panni rakta ki. Ugyanúgy, ahogy anyám rólam, Panni összegyűjt mindent a Tiborról. Korábban Éva gyűjtötte, az is van vagy egy ládányi.

Kedvenc előadása a Hyppolit, a lakáj volt, legalább hússzor látta, és persze tudta kívülről. Egyszer volt egy autóverseny színészeknek és sportolóknak. Tiborról tudni kell, hogy ahol versenyezni lehetett, ő ott volt, úgyhogy természetes, hogy ezen a versenyen is elindult. Színészek közül Hollósi Frici nevezett be.

Azt nem tudom, hányadikok lettek, de azt tudom, hogy itt nem nyert Tibor, viszont a verseny után volt egy buli, ahol szerepelni kellett, és a Bőg a tehén című dalt énekelték el a Hyppolitból, állítólag nagy ovációval.

Noha nem lett belőle színész, azért a szereplés utáni vágy tőle sem állt távol. Gondolkodás nélkül vállalta, ha elhívták egy reklámfilmbe, és sem a „Tú ró Rudi”, sem a „Lactiv plus” reklám nem okozott semmilyen hátrányt a pályáján. Én sose vállaltam reklámot, mert úgy éreztem, egy színésznek ez nem dolga. Utólag egyet sajnálok, amit kihagytam, de nem a pénzért, bár sokat ajánlottak. A Nincs Pardonban ültem a pultnál, és egy férfi furakodott hozzám.

FÉRFI Művész úr, volna itt egy nagyon érdekes dolog. Egy reklám, de magának ötmilliót fizetnénk érte, mert a cég kifejezetten magát akarja!

Ötmillió ma sem kevés, de akkor egy vagyonnak számított.

MIKLÓS Nem, köszönöm. Én nem akarok reklámfilmben szerepelni, eddig is megúsztam, és most se szeretnék.
FÉRFI De, művész úr, sporttal kapcsolatos a reklám, és kimehet vele az olimpiára is!
MIKLÓS Nem. Sajnálom, de nem!

És nem vállaltam. Végül Cserhalmi csinálta meg, és tényleg kint volt az olimpián. Utólag megbántam. Milyen jó lett volna kimenni Tiborral az olimpiára. Ő a vízben dobálja a gólokat, én meg a „kivetítőn reklámozom.”

Líra Könyvklub cikk