Hangok a színfalak mögül

Az emberi nem története a múlttól jelenen át a jövő felé tart, de az egyén életútja fordított: gyerekként jövője, majd jelene van, később múltja lesz.

Az ókoriak aranykortól ezüstön át a vaskorig tartották számon világunk idejét, de az utódok másképp látták: a középkoriak szemében állni látszott az idő, az újkor haladni vélt egy új aranykor felé. Napjainkban kénytelenek vagyunk szembenézni a hanyatlás aggasztó jeleivel. Szeretnénk az egész történelmet szép fejezeteihez hasonlónak látni, de valójában sosem szakadt meg drámai epizódjainak a sorozata. A felvonások után kissé felüdülünk a színház előcsarnokában, azután következnek a mindig újabb felvonások. Amit a színfalak előtt mutatnak nekünk, az csalóka látszat, az igazi bonyodalmak a háttérben zajlanak. Olykor kiszűrődnek onnan hangok, s azok többnyire nem színpadképesek, legföljebb teátrálisak. E könyv elbeszélései, novellái afféle egyfelvonásos-ciklusként jelenítenek meg helyzeteket, amelyek titkok maradnának, ha érzékeny hallásunkkal nem fülelnénk a díszleteken túlra.