Senki nem látott semmit

Sunday Times #1 Bestseller

Mindkét gyereked felszáll.
De csak az egyik száll le.



"Rafinált és letehetetlen." - Cara Hunter

"Andrea Mara igazi sztár." - Lee Child

Richard & Judy könyvklub
Ír top 10 bestseller huszonöt héten át
Több mint 5000 ötcsillagos értékelés

Senki nem látta, mi történt.

Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.

Mindenki hazudik.

Amíg a következő megállóhoz érsz, azt sulykolod magadban, hogy minden rendben lesz. De pánikba esel, mert nem két gyerek vár a peronon. Csak egy.

Valaki hibás.

A másik lányod hova tűnt? Magával vitte egy idegen? Vagy nem is sejted, de jól ismered a tettest?

Senki nem mond igazat.

Minél hosszabbra nyúlik a keresés, annál nehezebb lesz megtalálni a lányodat.


"Nincs ennél idegőrlőbb első tizenöt oldal." - Irish Independent

"Precíz megfigyelések, kimunkált rejtély. Versenyfutás az idővel." - Sunday Times

"Az első fejezet végére függő lettem." - Jane Casey

"Egy pillanat alatt behabzsoltam." - Fiona Cummins

"Idén ennél már nem fogok izgalmasabbat olvasni." - Liz Nugent

Andrea Mara Sunday Times és Irish Times bestsellerszerző, egy sor díjra jelölték, köztük az Év Ír Krimije díjra is. Dublinban él férjével és három kisgyerekükkel.

Blogja a sokszoros díjnyertes officemum.ie
x @AndreaMaraBooks
Instagram @andreamaraauthor



Idézetek a könyvből

„A bajt, mint általában, nem egy konkrét esemény, vagy döntés, vagy a csillagok szerencsétlen együttállása okozta, hanem az aznap reggel millió aprósága.”

„Aaron a LinkedInen böngészte régi lakótársai profilját, és frissítette a magáét.
– Nehogy azt hidd, hogy ők nem ezt csinálják! Mit gondolsz, Burner meg Trigger nem az én profilomat bújja, lyukakat keresve benne?”

„– Az emberek észre fogják venni, hogy egy hatéves gyerek egyedül van, és szólnak az illetékeseknek. A leírása és a fényképe már kinn van a közösségi médián, úgyhogy nem kell sokáig várnunk. Az a legjobb, ha önök, a szülei itt maradnak, hogy észrevegyék, ha felbukkan. – Végigmutat a peronon, a kihúzó szerelvényen, a tömegen. – Ne aggódjon, Mrs. Sullivan, hamarosan megtaláljuk. A gyerekek folyton elkószálnak.
– De mi van, ha nem kószált el? – kérdezi halkan, rekedt hangon Sive, és alig hiszi el, hogy kimondta ezeket a szavakat. – Hanem valaki elvitte?”

„– Véleményem szerint nagyon jó, ha van az embernek egy kis munkája – mondta Nita. – Nem mintha rászorulnál, hiszen Aaron halálra keresi magát. – Rákacsintott Aaronra. – Az én helyzetem más. Nekem muszáj dolgoznom, mert egyedül vagyok.
– Nem az a kérdés, hogy rászorulok-e, egyszerűen muszáj csinálnom valamit. – Sive ügyelt, hogy ne legyen nagyon tüskés a hangja.”

„Az újságírók mind egyformák, gondolja, egy pillanatra elfelejtve, hogy a felesége is az. Most Sive-ot nézi, és az arckifejezése összetöri a szívét. Hirtelen, rémülten rádöbben, hogy Sive nem éli túl, ha Faye nem kerül elő.”

„Persze. De ne feledd, az, hogy valaki jobban szenved, még nem jelenti azt, hogy te nem szenvedsz. Mindig van, aki rosszabbul jár, de ezzel a logikával megtagadod magadtól a jogot, hogy bármit is megpróbáltatásnak tarts.”

„Sive sokszor látta, hogyan működik. Sohasem tett olyasmit, amiért bajba kerülhetett volna. Csak a határokat feszegette. Például nem küldte vissza az egyik vadonatúj laptopot, amikor tévedésből kettőt postáztak neki. Felfújt egy vízkáresetet, hogy a biztosításból egy méregdrága szőnyegre is fussa. Több költséget számolt el az adóbevallásnál, mint ami reális lett volna. Apróságok. Mindenki így csinálja, hajtogatta, hiába tiltakozott Sive. De az apróságok összeadódnak... És nagyon erőszakos volt, amikor az első randit kikényszerítette belőle.”