Otthon I. [antikvár]

Porthkerris népiskolája a kisváros közepétől a túlnan elterülő lápvidékig emelkedő meredek domboldalnak a dereka táján épült. Az iskola gránittömbökből rótt zömök, múlt századbeli épület, három kapuja fölött a „Fiúk", „Lányok", illetve ,, Kicsinyek" felirattal, annak az időnek a hagyatékaképpen, amikor még szigorúan kötelező volt a nemek elkülönítése. Aszfaltozott sportpálya veszi körül, azt pedig magas, kovácsoltvas kerítés - mindenestül eléggé zord képet mutatva a külvilágnak. Hanem ezen a decemberi délutánon valóságos fényárban úszik, és a nyitott kapuk ontják az izgatott gyerekeket: ki-ki megpakolva cipőszsákkal, könyvestarisznyával, madzagon lebegő léggömbökkel és cukorkával teli papírzacskókkal. Kis csoportokban törnek elő, taszigálódnak, vihognak, vidám sértéseket vagdosnak egymáshoz jó hangosan, míg végül szétosz-lanak, és elindulnak hazafelé. Kétszeres oka is van az izgalomnak. Befejeződött a téli félév, és lezajlott az iskolai karácsonyi mulatság. Versenyt énekeltek, stafétafutást rendeztek a nagyteremben, babzsákokat kapdostak-adogattak a csapatok. És körtáncot is jártak a gyerekek, a bádoghangú vén iskolai zongora szolgáltatta a talpalávalót, és fogyott a lekváros briós, a sáfrányos bukta meg a szénsavas limonádé. Végül aztán felsorakoztak, egyenként