Légvárak, ha felépülnek... [antikvár]

Részlet a könyvből:"- Miss Carter! A Dorf- és Zuckermann-irodában az alkalmazottaknak szánt ruhafogas úgy tömve volt, hogy Nan alig birta felakasztani rá a kalapját. A fenti megszólítás nyers volta bántóan érintette és hirtelen a hang felé fordult. A hang tulajdonosa kellemetlen külsejű, kövér ingujjas alak volt és épp a verítéket törölgette mogorva arcáról. Szúrós szemei rosszkedvűen pislogtak zsebkendője mögött és egész arcán fanyarság tükröződött. - Igenis, mr Dorf! - felelte Nan és vidám arcocskáján egyetlen vonás sem árulta el, hogy bántja főnökének éles megszólítása. - Azonnal jövök! Magához vette füzetét és ceruzáját és máris eltűnt a külön-szoba ajtaja mögött, mialatt társai sajnálkozó pillantással néztek utána. Mikor az ajtó bekattant Nan mögött, az irodában egyszerre felengedett a feszültség. - Ugy örülök, hogy én nem késtem el - szólt Phoebe Carr, miközben ceruzájával játszott; bizonyos volt benne, hogy a főnök látta őt. - Az öregnek ma pokoli kedve lesz - jósolta a kis iroda-szolga és jó hangosan szopogatta a rágógummiját. A hangon érezni lehetett, hogy a gyerek örül ennek a bekövetkezendő mulatságnak. Legalább egy kis változatosságot hoz az egyhangúságba."