A parton [antikvár]

2010. december 26. Először Ahmed Ouallahi látta meg a hullát. Esteban több mint egy hónapja bezárta az asztalosműhelyét, azóta Ahmed minden reggel gyalog teszi meg az utat a La Marinán. Barátja, Rasid kocsival elviszi az étteremig, amelynek konyháján kuktáskodik, Ahmed pedig elsétál onnan a tónak arra a szakaszára, ahol sűrű a nádas, ott kitámasztja a botot, és bedobja a hálót. A zsombékosnál szeret horgászni, távol a bámészkodóktól meg az őröktől. Mikor bezár az étterem konyhája - délután fél négykor -, Rasid kimegy hozzá, és a nádas árnyékában ülve megebédelnek a fűre terített pokrócon. Barátság fűzi össze őket, de kölcsönösen szolgálatot is tesznek egymásnak. Felesben állják az öreg Ford Mondeo benzinköltségét, alkalmi vétel volt, Rasidnak ezer eurójába se került, aztán kiderült, hogy kész ráfizetés, ahogy ő mondja, nyeli a benzint, mint német a sört. Misent tizenöt kilométerre van az étteremtől, ez azt jelenti, hogy oda-vissza megeszik három litert. Literje majdnem egy-harminc, napi négy euró csak az üzemanyag, havonta tehát százhúsz lejön az alig ezereurós fizetéséből, így számolja ki Rasid Ahmednek (nyilván kicsit túloz is), úgyhogy Ahmed heti tíz eurót fizet a barátjának a fuvarért. Ha találna munkát, levizsgázna, és venne magának egy kocsit. A válság miatt nevetséges áron lehet használt autót meg furgont szerezni, az persze már más kérdés, hogy később hogyan hozza vissza az árát; személyautó, amitől a tulajdonos kénytelen megválni, mielőtt elvinné a bank, csődbe ment vállalatok céges furgonja, 9