A lengyel doki marokkói menyegzője

A lengyel doki menyegzőjének marokkói története abból
a fajtából való, amely a lehető legbohókásabban indul és a lehető
legmeghatóbban ér véget.
"A vőlegény, akit megint széles munkásvállak emeltek a magasba,
felhajtotta fehér - mostanra már mindenféle foltoktól, zsírtól, fűtől,
bortól szennyes és korántsem makulátlan - dzsellabája csuklyáját... -,
felhajtotta hát a csuklyát, amelyet a fejére húztak, és meredten bámulni
kezdte... hogy is mondjam? ... szemrevételezte a nőt, teljes ámulatban.
Dávija ugyanis szép volt, nagyon szép, az a fajta helyi szépség, amely
a berber és a Banú-Hilál-féle vér találkozásából születik."
"Ez csak mendemonda, főnök. És nincs semmi bizonyíték, hogy
valóban gyilkosság történt volna. Egy rézműves, egy bizonyos Dadúsi
a Kennaria negyedben megkérte az egyik szép lány kezét, és a család
bele is egyezett a frigybe. Épp zajlottak az esküvő előkészületei,
amikor Muláj Mimún pasa sajnálatos módon kiszúrta magának
a nőt. A rézműves egyik napról a másikra eltűnt. Elment az egyik
megrendelőjéhez, és nem tért vissza. Soha többé nem látták. Így aztán
a pasa néhány hónap elteltével a szépséget is a feleségei között tudhatta.
Nem sokkal később aztán mégiscsak megtagadta, a dühödt család
hatalmas szégyenére. Azt beszélik, a pasa tüntette el a rézművest."
Fouad Laroui, az elbeszéléskötet szerzője 2013-ban
Goncourt-díjat kapott