A faragott paraván rejtélye [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Ahogy beért a könyvtárszobába, rögtön az ajtónál megállt. A feje kóválygott, látása elhomályosult, az íróasztaláig sem mert elmenni. Hátát a félfának támasztotta, szemét lehunyta, kezét lassan a halántékához emelte. A hasogató fejfájás tompa, kínzó lüktetéssé változott. A füle már nem csengett; hallotta a távoli hátsó udvarból ideszűrődő ismerős hangokat, ahogy a szolgák a délutáni pihenő után újra nekiláttak a háztartási teendőknek. Háznagya is nemsokára bejön majd a délutáni teával. Hatalmas erőfeszítéssel úrrá lett a remegésén. Nagy megkönnyebbüléssel észlelte, hogy kezd rendbe jönni a látása. Gyorsan fölemelte mindkét kezét, és alaposan megvizsgálta: sehol nem fedezett föl vérnyomot. Tekintete a súlyos ébenfa íróasztalra tévedt, amelynek sima, fényezett lapján visszatükröződött a zöld nefrit-kő váza és benne a hervadásnak indult virágok. Átsuhant az agyán, hogy feleségének ki kell majd cserélnie 11