A dinoszaurusz tolla [antikvár]

ELSŐ FEJEZETSolnhofen, Dél-Németország, 1877. április 5.Anna Bella azt álmodta, hogy ő találta meg az Archaeopteryxet, a bajorországi ősmadarat. Az expedíció hatodik hetében jártak, a résztvevők nyúzott arcát belepte a por, eluralkodott rajtuk a csüggedtség. Egyedül a vezetőjükön, Friedemann von Molsenen nem vett erőt a kedvetlenség. Amikor Anna reggelente vacogó fogakkal, álomittasan kikászálódott a sátrából, Friedemann már a tábortűznél kortyolgatta a kávéját, és az előtte lévő edény félreérthetetlenül tanúsította, hogy már régen elkészítette és elfogyasztotta zabkásáját. Annának nagyon elege volt az egyhangú reggeliből, a porból és abból, hogy hiába térdepel a földön, csak túlontúl fiatal csontokat talál, amelyek láttán ugyan egy kicsit gyorsabban kezdett dobogni a szíve, de azt semmiképpen sem állította volna, hogy miattuk adta biológiatanulásra a fejét, és főleg nem miattuk vállalkozott arra, hogy a hathetes szünetét ilyen nyomorúságos körülmények között töltse. Álmában 1877-et írtak, és hirtelen feltűnt neki, hogy valami nem stimmel. A bélelt katonai kabátjába burkolózott, a lábán gumitalpú, vastag szőrmecsizma, amin Friedemann von Molsen a legkisebb mértékben sem ütközött meg, bár ő maga háromrészes kordbársony öltönyben pompázott, a mellényzsebéből óra kandikált ki, a gyapjúsapkáját mélyen a fülére húzta, a szájában pedig pipa füstölgött.A délután gyorsan elszaladt. Solnhofenben tartózkodtak, Münchentől északra. Az expedícióban Annán és Friedemann von Molsenen kívül két helyi segítő és két másik egyetemi hallgató vett részt, valamint von Molsen konyakszínű retrievere, akit szintén Anna Bellának hívtak. Ez a részlet igazán kimaradhatott