A csata [antikvár]

Részlet a könyvből: A gyaloghintó hirtelen megállott a magas bambuszsövény előtt, amely az utat balfelől szegélyezte és a kurumaja - a lovat és kocsist egy személyben helyettesítő kocsihúzó, - lassan földreeresztette a húzórúd villáját. Jean Francois Felze, az Akadémia tagja, kiszállott a kocsiból. - Jorizaka márki? - kérdezte, mert nem volt teljesen bizonyos benne, hogy a kocsihúzó tökéletesen megértette-e, amikor az imént gyámoltalan japáni nyelvtudásával ledarálta neki a betéve megtanult címet: „Jorizaka márkihoz, a gólyák lankásán levő villában, O-Suwa nagy temploma mellett, Nagaszaki felett..." Ám a kurumaja mélyen hajlongott. - Úgy van, legalázatosabb szolgája - igenis, - erősítette. Felzének feltűnt a különösen udvarias szólásmód, amelyet idegennel szemben csak ritkán használ a japáni; de eszébe jutott, milyen csökönyös ragaszkodással tiszteli a modern Japán az ő egykori főnemességét. Daimiók ugyan nincsenek többé, de fiaik, a mai hercegek, márkik és grófok sértetlenül megőrizték egykori feudális nagyságukat.