Eredeti magyar novellák és elbeszélések II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Az utolsó atyafilátogatás. Irta: Eötvös Károly. Öreg legény volt már gyerekkoromban is az én jó bátyám uram, Zábori Záborszky Mihály. E nevet sokan viselték már a nemzetség ivadékai közül. Én annak a Mihálynak egyszerű kis történetét mesélem el, aki egyik nagynénémnek boldog férje volt. Régen meghalt. Az atyafiságot mindig szerette. Jó szivvel emlékezem róla. Mesémben a jó tót atyafiakról is lesz szó. De Mikszáth Kálmán barátunk kenyerét mégse pusztítom el vele. Jámbor tót felebarátunk marad azért elég neki is. Megmondom azt is, miért nevezem legénynek, noha már túl volt a hetven éven s noha már felesége is volt, terebélyes családja is volt, fiai, leányai, unokái; - sőt már jó néhány esztendeje özvegy is volt. De azért dús hajának megvolt minden szála teljességgel s bajusza is ki volt pödörve hegyesre, sőt még hatalmas szemöldöke is; - a deresedésnek semmi nyoma nem mutatkozott nála, feje egyenesen tartva, állása katonás, lépése pattogós, szava és tekintete bátor és egyenes. Valósággal deli legény. Így nevezte mindenki. Így nevezem hát én is.