Apropó nélkül - Önéletrajz

Woody Allen régóta várt memoárját tartja kezében az olvasó, amelyben korunk egyik legmeghatározóbb filmes személyisége páratlan részletességgel, leplezetlen őszinteséggel és természetesen a tőle megszokott humorral idézi fel viharos életét.

Megismerhetjük a neves rendező brooklyni gyerekkorát és humoristaként végzett első munkáit, és bepillantást nyerhetünk a televíziózás hőskorába, amikor szövegíróként a műfaj legnagyobbjaival dolgozhatott együtt. A kezdeti nehézségek és a stand-up előadói korszak után Allen egy életre elkötelezte magát a film mellett, ahol aztán sikert sikerre halmozott. Az olvasó életteli és izgalmas beszámolót kap az első vígjátékok (köztük a Fogd a pénzt, és fuss!) készítéséről, majd a több mint hatvan évet átívelő, elképesztően termékeny pálya legjobb és legnehezebb pillanatairól. Szóba kerülnek a nagy klasszikusok, köztük az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei, egészen a legutóbbi évtizedek alkotásaiig. És persze nem maradhatnak ki a házasságok, a szerelmek, a híres barátok, a jazz, a könyvek és a színdarabok sem. A számtalan felidézett anekdotából sok minden kiderül a mester félelmeiről és hibáiról, de emlékei közt szemezgetve a szerző azokra is sort kerít, akiket szeretett, akikkel együtt dolgozott, és akiktől tanult.

A filmtörténet élő klasszikusának végtelenül szórakoztató, meghökkentően őszinte, gazdag és szellemes emlékiratában az olvasó megtalál mindent, amit tudni szeretett volna Woody Allenről - de sosem merte megkérdezni...

Sissel-Jo Gazan előző két, rendkívül olvasmányos regénye, A dinoszaurusz tolla és a Tintagomba után hamarosan megjelenő új könyve, a Fehér virágok szintén központi szerepet szán a természetnek. A könyv tudományos, bűnügyi és társadalomkritikai elemeket ötvöz figyelemre méltó módon, összefüggő történetté fonva a gyerekek kiszolgáltatottságát és a botanikát. Gazan biológia mesterszakon szerzett diplomát, ezért is vonulnak végig a művein ilyen motívumok.

„Nagyon közeli kapcsolatban állok a természettel – nyilatkozta egy interjúban –, de igazából jobban szeretem némi távolságból élvezni, például egy mikroszkóp lencséjén át, vagy megcsodálva egy erdőben tett séta során, de utána szépen hazatérve. Nem vagyok az a típus, aki hétvégenként sátorozik vagy kunyhókban alszik, és aki alig várja, hogy minél több föld összegyűljön a körme alatt, egyáltalán nem. De mélyen lenyűgöz a természet, mint jelenség, és nem hiszem, hogy valaha megunnám, hogy erről írjak vagy belevegyem a témáim közé.”