Istenismeret és Istenszerelem [antikvár]

a misztika kifejezéssel találkozván számos nehézséggel találjuk szembe magunkat. A rá irányuló kortárs érdekló'dés mértéke és minősége egyaránt megköveteli, hogy kellő komolysággal gondoljuk át és újra a misztikus irodalmat érintő kérdéseket. A megannyi lehetséges szempont közül itt csupán egyre hívjuk fel a figyelmet: a Keresztes Szent Jánosnak tulajdonítható értekezés* és az általában vett misztikus irodalom rámutathat, hogy milyen mértékben szükséges e műveket nem csupán (különálló, esetleg kizárólag szépirodalmi értékkel rendelkező) irodalmi műfajként, hanem hiteles teológiai elvi alapok és kötött szövegformák megtestesítőiként szemlélnünk.* Szempontunk részeként emlékeztetnénk arra, hogy filozófia, metafizika, teológia és misztika eredendően nem rigorózus szétválasztottságban léteznek.* Felvethető a kérdés: beszélhetünk-e misztikáról például űgy, mint skolasztikus „módozatrór', melynek nem szükséges a szentírási, dogmatikai, egyházatyákhoz kötött tekintélyt mellőznie? ^^agy esetleg a következőképpen: a skolasztikus teológiáról-filozófiáról gondolkodhatunk-e lígy, mint a misztika gyümölcséről - köztük nem előre adott tekintélybeli hierarchiát, mint inkább módszertani eltérést állapítva meg.? Még tovább menve: a fenti négy rátekintést (filozófiát, metafizikát, teológiát és misztikát) értékelhetjük-e gondolkodásmódok olyasfajta fúziójaként, melyben következetes elválasztásoknál jóval világosabb képet nyerhetünk, ha - feltételezvén, hogy adott szerzőnk teljes valóját