Kényszer vagy lehetőség? - A nagykunsági települések ártéri gazdálkodása a 18. századi újratelepüléstől az átfogó folyószabályozások megindulásáig

Rózsa Sándor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Tör!ténelemtudományi Intézetének adjunktusa, kutatási területe az újkor környezettörténete. A kötetben behatóan vizsgálja meg a Nagykunság ártéri gazdálkodását a 18. század elejétől a 19. század közepéig. A területet fokozottan érintették a Tisza árvizei, így itt egy, az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó, összetett gazdálkodási rendszer alakult ki. A Nagykun kerü!let sajátos közigazgatási rendszerének köszönhetően kedvező mennyiségű forrás maradt fenn ebből az időszakból, ami új!szerű, kvantitatív értékelést tett lehetővé. Ennek során a szer!ző olyan korszerű eszközöket alkalmaz, mint például a tér!informatika. Eredményeit igyekszik összevetni a téma eddigi szakirodalmával, s új olvasatba helyezi a terület történetének olyan jellegzetes epizódjait, mint a Mirhó-gát építése. Elsőd!leges célja az ártéri gazdálkodás komplex értékelése, ide tarto!zik többek között a népességeltartó és az árutermelő képesség. Ennek kontextusában válaszolható meg a vízgazdálkodás tör!ténetének talán legfontosabb kérdése: kényszer vagy lehetőség volt-e a Kárpát-medence egyik legnagyobb hatással járó ant!ropogén tájátalakítása, a 19. századi Tisza-szabályozás.