Regeneráció [antikvár]

ElőszóJane GoodallMiközben a csimpánzokat tanulmányoztam, eszméltem ra, hogy az esőerdőben minden mindennel összefügg. Hogy minden növény- és állatfaj szervesen beágyazódik az élet szövetébe. Ha egy faj kihal, lyuk keletkezik ezen a szöveten, s ha majd az egész csupa lyukból áll, egy teljes ökoszisztéma is összeomolhat. Pedig mi magunk is a temiészet részei vagyunk. Függünk a tennészettöl, hiszen tőle kapjuk az éltető oxigént, az élelmet, a vizet, a mhaneműk alapanyagát és annyi minden mást. Mégsem bánunk vele kesztyűs kézzel.Intellektusunk ugtásszerű fejlődése különböztet meg minket legközelebbi élő rokonainktól, a csimpánzoktól - és az összes többi állattól. Az állatok jóval intelligensebbek, mint egykor hittük, mégsem tudná egyeden állat sem kidolgozni a relativitáselméletet, és a Holdra sem tudna eljumi. Milyen visz-szás, hogy ennek ellenére mi, a legintelligensebb faj, tesszük tönkre az egyeden otthonunkat. Mintha megszakadt voba a kapcsolat az okos agyunk és a szívünknek tulajdonított érzelmek; a szeretet és a szenvedély között. Pedig szerintem csak akkor bontakoztathaquk ki képességeink legjavát, ha a fejünket és a szívünket összhangba hozzuk egymással.Rengeteg területen magunk alatt vágjuk a fát, és ahogyan ebben a könyvben Paul Hawken oly meggyőzően hangsúlyozza: a problémáink mind összefüggenek egymással. Ezén a megértésük és a megoldásuk is csak összefüggéseikben lehetséges. Fel kell számolnunk a szegénységet, a jóléti társadalmak fenntardiatadanul pazarló életstílusát, társadalmi igazságot kell teremtenünk, és mindenkire kiteijedő egészségügyi ellátást és oktatást kell biztosítanunk. Szerencsére születnek innovatív megoldások ezekre a problémákra. Paul Hawken ezeket mutaga be a kötetben.Személyes tapasztalatom is van arról, hogy mi minden siklott félre. Amikor 1960-ban csimpánzokkal kezdtem dolgozni, a Gombé Nemzeti Park még az Afrika egyenlítői részén elterülő széles erdősáv része vok. Az 1980-as évek közepére az egykori széles erdősáv kicsiny, szigetszerű erdőfolttá zsugorodott össze a csupasz dombok tengerében. Az itt élő emberek nem fenntartható életmódot folytattak: kizsigerelték a földeket, és kivágták a fákat, hogy teriiletet nyeljenek a mezőgazdaságnak és a Széntermelésnek. A puszta túlélésért küzdöttek. Ekkor jöttem rá, hogy ha nem mdunk nekik segíteni abban, hogy a kömyezetük rombolása nélkül jussanak megélhetéshez, akkor a csimpánzokat sem tudjuk megóvni. Nem védhetünk meg egyeden állatfajt sem, ha nem óvjuk meg közben a környezetüket is, ami leheteüen a helyi közösségek közreműködése nélkül - erre pedig nem kerül sor, ha nyomorban élnek.AJane Goodall Intézet ezért indította el a Tanganyika-tó Vízgyűjtő Terület Újiaerdösítési és Oktatási (Laké Tanganyika Catchment Reforestation and Education, TACAEE) programot, ezt a közösségi indíttatású természetvédelmi projektet. Helyi, tanzániai lakosokat választottunk ki, és kértünk fel, hogyjáiják be a Gombé kömyéki falvakat, és kérdezzék meg a lakosokat: miben lehetünk a segítségükre. Egyértelmű választ kaptunk a kérdésre: több élelmiszert szeremének ter-