Válogatott irodalmi tanulmányok [előrendelhető]

A millennium idejétől a hazai társadalmi változások támogatására egy új, európai felkészültségű reformnemzedék lépett színre a közéletben, a tudományban és a művészetekben egyaránt.

Egyik jeles alakja Wildner Ödön (1874-1944) író, szerkesztő, szociológus, várospolitikus, Bárczy István, illetve Jászi Oszkár, Szabó Ervin és mások barátja, s ha kell, harcostársa. Ismert művei közé tartozik monográfiája a fiatal Nietzschéről; Zarathustra-fordítása számos kiadásban látott napvilágot; sokakat vonz Léleküdítő című antológiája.

1900-tól öt éven át szinte ontotta irodalmi témájú tanulmányait és cikkeit: ekkor született meg e válogatás döntő része.

1906-tól Bárczy oldalán a városirányításban játszott vezető szerepet. A húszas évek végétől ismét vonzották az irodalmi témák (Lessing, Goethe).

Írásait örömmel közölte Gyulai Pál a Budapesti Szemle hasábjain, miként a frissen indult Huszadik Század című folyóirat is.

A kortárs világirodalomból rögtön a megjelenés után mutatta be L. Tolsztoj Feltámadás című regényét. Tolla alól szinte kismonográfia született H. Ibsenről. Szívesen írt I. Turgenyev, É. Zola és mások műveiről. 1901-ben, még jóval a lengyel író Nobel-díja előtt (1905) kapott H. Sienkiewicz Quo vadis?-értő bemutatást írásában. Idehaza M. Gorkijról Wildner írt elsőként (1902).

Wildner a magyar irodalom több nemzedékének frissen megjelent műveiről is érzékletes bírálatot nyújtott. A már élő klasszikus Jókai Mór mellett Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Erdős Renée és mások művei elevenednek meg tolla nyomán. Színházi bírálatai tovább gazdagítják ezt a vonalat.

A válogatás utolsó írásai 1930 körül születtek, s Goethe szüleivel foglalkoznak.

Wildner stílusára a magabiztos szakember könnyed, bujkáló humora a legjellemzőbb: olvasója biztos lehet, hogy a témáról érdemi eligazítást kap, miközben akár jól is szórakozik. A szerző nem ,,céhbeli", így természetes joga megcsipkedni bárkit, s ez alól Jókai, Gárdonyi vagy Herczeg sem kivétel.

Nemcsak a szűkebb szakma, hanem az érdeklődő olvasók is gyarapodnak írásait olvasva, élvezve egyben egy négy-öt nemzedékkel korábbi gondolkodásmódot is.