Bővebb ismertető
Szepesi Attila
Zónaidő
Európa e furcsa végvidéken, hol a kontinens koldusai és lelencei élnek, az idő, mint egy hasadt lelkű, éjféli kisértet, hívatlan visszajár. Nyugta-lamd fúrja tekintetét a ködbe, önmagát keresi, de arcáról nincs érvényes tudása. Császárt vagy éhes guberálót játszik, hóhért vagy nyájas hivatalnokai. Mindig valaki niásl, mint aki valójában ő, a rongyos vándor, aki itt bolorkál Ázsia peremvidékén, s harnisan fütyörészik. Olykor mesehősnek képzeli magát, vagy meredt szemű prófétának, aztán legyint, a barbár színjálékol elunja. Majd nekilódidt képzelettel bolondozik tovább, s mint sakálképű vásári kókler, űzi fordított bűvészmutatványait. Kezében trágya lesz a márvány, az arany gördülő kavics. Fölötte a verőfény csiganyálkás köddé komorul.
Enigma
Műagy, műszív és művese, jól kiforgatott minket ez a művi kor, e művi édenkert, mely derűt viímel, miközben a pokol fortyog alatta egyre vadabbul. De fölösleges a dohogás, a teremtőnek műve mindeyi légcsavar és légypiszok, zsoltár és pornófilm. Ahogy Jákob Böhme írja, az éteri csizmavarga: „Ahol Isten akarata egy dologban annak akaratával működik, ott Isten nyilvánvaló. Am ahol nem a dolog akaratával, ott csak önmagában áll, a dolognak saját akarata van, s valójában a sátán lakik benne." Mümosolyok, művirágok és műszavak között hotluyik az agórán. Beteme-íell utak felett, mérgezeit felhők alatt, iránytű neíkiÜ és vakon. Komiszul rejlett, ami van. Komiszid rejtett, ami nincs.
A kaméleonhoz
Mert mindig más vagy, veres, lila, barna, zöld, s hogy mindig más, épp így maradsz meg önmagad, tetszés szerint váltott színekkel tündökölsz -akár a táj körötted, bőröd áttűnik: üdvöz légy, világfenntartó kaméleon! Evek, korok futhatnak el, örök csak a te színeváltozásod. El nem. múlhatsz, voltál akárKi - egy pillanat, s átöltözöl, arcot cserélsz. Ha kell, iromba, hamuszín vagy harsogó bíbor leszel, akár a napfürdette völgy,
Író, esszéíró, műfordító. 1908-ban született, Budapesten. 1931-ben szerzett oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia-angol irodalom szakán.
1932-től a Madách Gimnáziumban, 1939-től az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított. 1949–1958 között közgazdasági technikumban tanított. 1958-tól haláláig szabadfoglalkozású író. Elbeszélései és tanulmányai többek között a Napkelet, a Válasz, a Magyar Csillag, a Vigília, az Új Symposion, a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom hasábjain jeletek meg. Angol és amerikai regényeket fordított.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Divertimento (1957), Burgundi krónika (1959), Hitvita és nászinduló (1960), Arc és álarc (1962), A megszabadított Jeruzsálem (1965), Angyali Gigi (1966), Meghatározások és szerepek (1969), II. Szilveszter második élete (1972), Szent Orpheus breviáriuma (1973), Szárnyatlan oltárok (1978), Prae I-II. (1980), Múzsák testamentuma (1985), Saturnus fia (1989), Euridiké nyomában (1993), Narcisszusz tükre (1995), Az alázat kalendáriuma (1998), Bezárult Európa (2000), Fájdalmak és titkok játéka (2001), Barokk Róbert (2002), Casanova (2008), Pendragon és XIII. Apolló (2009), Doktor Haydn (2009)
Díjai
Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1977), Füst Milán-díj (1982), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1988)