Bővebb ismertető
Ajánlás
Lelkem úrnői, csak tinéktek,
A szépeknek nyújtom csupán,
E régmultból való mesémet,
Mit szabad életem nyarán,
Beszédes kor sugallatából,
Igaz kezemmel irtam én.
Vegyétek játszi fáradásom!
Nem baj, ha senki sem dicsér,
Már boldogít a szép remény is,
Hogy reszkető-szerelmesen
A lány titokba tán, de mégis
Figyeli bűnös énekem.