Olasz-magyar szótár [antikvár]

ELŐSZÓ Századunk folyamán két ízben jelent meg jelentős terjedelmír olasz—magyar nagyszótár és többször adtak ki olasz—magyar közép-, illetve kisszótárt. Ezek azonban sok szempontból elavultak és könyvárusi forgalomban nehezen kaphatók. Az utolsó néhány évben az olasz nyelv tanítása erősen terjed középiskoláinkban és a tanulóifjúság olaszszótár-szükséglete megnövekedett. Mindez indokolja egy korszerű olasz—magyar kisszótár közrebocsátását. A szótár szerkesztésébeff általában az alábbi szempontok vezettek bennünket t L A szótár olasz címszóanyaga több az Akadémiai Kiadónál és a Terránál eddig megjelent angol, francia, német és orosz kisszótárak hasonló anyagánál és általában megegyezik a Kisszótársorozatban megjelent Spanyol—magyar szótáréval. 2. Az olasz szókincs kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a modern prézában, a mindennapi társas érintkezésben és a publicisztikában előforduló szavakat vegyük fel. Mellőztük a tájszavakat, az elavult, vagy régies szavakat, még akkor is, ha azok a középkori klasszikusok olvasása szempontjából egyébként szük-sépsek lettek volna. Nem zárkóztunk viszont el a szaknyelvek, különösen a műszaki nyelv leghasználtabb szavainak felvételétől. Elég bőkezűek voltunk a kifejezésekkel, ugyanakkor azonban vigyáztunk arra, hogy az egyre inkáöb háttérbe szoruló, és az olasz köznyelv szempontjából színesnek vagy irodalminák tűnő toszkanizmusokat kerüljük. Még a szótár jellegéből adódó terjedelmi korlátok ellenére is azon voltunk, hogy címszavaink minél több példamondatban is szerepeljenek/ főleg ott, ahol az olasz szókapcsolatnak nem egészen pontosan felel meg a magyar szókapcsolat.