A karbonárik és a fülem [antikvár]

Részlet a könyvből: "Amikor Milánóba jöttem, ott látható erjedés uralkodott. Hírt kaptak, hogy Torinóban forradalom tört ki; a hatóságok gyanakvók, éberek, szigorúak voltak; a csőcselék örült az eljövendő zavarnak; és némely tekintélyes polgár nevető örökösnek látszott, aki kötelességből vág szomorú arcot. Milánóban olasz nyelvet találtam, de olasz eget nem, jelent, de nem múltat, és siettem, hogy túlkerüljek a paradicsom küszöbén. Minekutána egy vetturinóval a következő napra megállapodtam a firenzei utazásban, elmentem a Scala-színházba. Rossini "Othelló" című operáját adták. Minthogy ismertem azt a bálványozó tiszteletet, amellyel Milánóban, valamint egész Itáliában Rossinit illették, nagynak kellett lennie a csodálkozásomnak, látva, hogy az egész teremben az előadásnak a legcsekélyebb figyelmet sem szentelik. nevettek, csevegtek, a tágas páholyokban fel és alá jártak, frissítőket vettek és az ég tudja, voltaképpen ki előtt is fáradoztak az énekesek és énekesnők."