A fékezhetetlen Quicksilver

Meglepő és izgalmas utazás egy fiatal férfival, aki a titokzatos múltját üldözi – mérföldről mérföldre.


Már az is igazi rejtély, hogy kicsoda Quinn Quicksilver - háromnapos volt, amikor magára hagyták Arizonában, a sivatagon keresztül vezető autópályán. Árvaházban nőtt fel, a szüleit nem ismerte. Boldog volt, még ha minden szempontból átlagos életet élt is. Egészen a "furcsa mágnesesség" napjáig. Aznap ingere támadt, hogy autóval kihajtson a semmi közepére, pontosan arra a helyre, ahol talált egy érmét, ami nagyon sokat ér. Gyakorlatilag ez az érme mentette meg az életét, amikor két kormányügynök üldözőbe vette. Quinn azóta menekül az ügynökök és a jó ég tudja, még ki mindenki más elől.

Egyedül semmi esélye nem lenne, a sors vezérelte mellé két társát: Bridget Rainkinget, a szépséget, aki nemcsak előrelátó, hanem lőfegyverekkel is el van eresztve, és Bridget nagyapját, Sparkyt, aki romantikus regényeket ír. Hármukat ugyanaz a megmagyarázhatatlan késztetés hajtja előre. Sarkukban az ellenség, akivel korántsem biztos, hogy fel tudják venni a kesztyűt - még akkor sem, ha Quinn apránként rádöbben: maga is végtelenül ijesztő erőknek van birtokában.


Idézetek a kötetből

„Egyetlen nevelőszülő sem akart befogadni egy háromnapos újszülöttet, akinek egyetlen tulajdona egy összepiszkított pólya volt, és akinek, Garvey Monkton seriff szavait idézve, »nagyon furcsa kék szeme« volt, amellyel »hátborzongatóan bámulja az embert ahhoz képest, hogy milyen kis vakarcs«.”

„Fél percig egyikük sem szólalt meg, egyszerűen úgy bámultak rám, hogy eleinte azt hittem, csak rám akarnak ijeszteni. De amikor egyik oldalamról a másikra néztem, rájöttem, hogy nemcsak azért keménykednek, mert kormányügynökök, hanem azért is, hogy leplezzék a félelmüket. Hogy félnek tőlem.”

„Én mindig is optimista voltam, mert a pesszimistáknak nem túl szórakoztató az életük, és általában sikerül valóra váltaniuk a szorongásaikkal azon félelmeik valamelyikét, amelyek egész életükben rettegéssel töltik el őket. Persze, az optimizmus sem garantálja az embernek a töretlenül boldog életet. Még az optimista is elveszítheti a munkahelyét ugyanazon a napon, amikor leég a háza, és a házastársa is arról tájékoztatja, hogy lelőtte a seriffet. De az optimista a pesszimistával ellentétben hisz abban, hogy az életnek van értelme, hogy minden katasztrófából lehet tanulni valamit, és hogy még a balszerencséknek egy ilyen túlzásnak tűnő egyvelege is humorosnak fog tűnni valamennyire, ha elég idő eltelik. Ezért van az, hogy ha az optimisták mindenüket elveszítik, pár évvel később általában gazdagabbak és boldogabbak, mint valaha, míg a pesszimistáknak gyakran nincs is mit veszíteniük.”

„Az, hogy abban a pajtában lehessek, létfontosságúnak tűnt, sürgető kényszerűségnek, az oknak, amiért megszülettem, mintha okom sem lenne a létezésre, amennyiben nem jutok be abba a pajtába, nem hatolok át a falain most rögtön.”

„Ő úgy ragyogott a műszerfal fényében, hogy Diána jutott róla eszembe, a hold és a vadászat istennője. Persze Diánával, az istennővel, még soha nem találkoztam. Csak képzőművészeti alkotásokat láttam róla, amelyek néha farkasokkal futva ábrázolták. Ha én farkas lettem volna, Bridget pedig Diána, egyértelműen hajlandó lettem volna a holdfényben vágtázni vele.”

„Sparky időközben végzett a férfimosdóban, és éppen az arcát tanulmányozta a tükörben.
– Jóképű egy fickó, mi? – kérdeztem.
– Hogy öregedhettem meg ennyire? – válaszolta.
– Úgy, hogy nem haltál meg.
– De dolgozom rajta – jelentette ki, miközben kisétált.”

„– Az egy kutya a kocsitokban?
– Igen – válaszoltam.
– Biztosan jó emberek vagytok, ha egy kutya hajlandó szóba állni veletek. A kutyákban mindig meg lehet bízni.”

„Ha hal lennék, meghalnék az unalomtól.
– Nem, nem halnál meg. A halak még csak unatkozni sem tudnak – válaszolta nekem. – És tudod, miért?
– Mert a halak buták.
– Lehet, hogy másokkal összehasonlítva azok. De nem ezért nem szoktak unatkozni. Ahhoz, hogy unatkozni tudjál, Quinn, képesnek kell lenned arra, hogy elképzeld, amint éppen valami mást csinálsz. Egy hal viszont el sem tudja képzelni, hogy bármi más is lehetne, mint hal, úgyhogy inkább igyekszik a világ legjobb hala lenni.”