Történelemtanítás 1969/1-6. [antikvár]

Dr. Tibori János Három félévszázados évforduló egysége Egy-egy tanév tartalmi munkáját megtermékenyítik és gazdagon színezik az ünnepi évfordulók. A történelmi megemlékezések tudományos igazságait ran-gosan és túlzásoktól mentesen sikerült beépíteni reformtankönyveinkbe. Történettudományunk feltárta az őszirózsás forradalom, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság historikumát, ennélfogva jó alapunk van ahhoz, hogy az 50. évforduló tanítási órákon való feldolgozásának módszerével is foglalkozzunk. Középiskolai oktató-nevelő munkánkban megfelelő kiindulópontnak kell tekinteni Balogh Endre „Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára" írott könyvének „Magyarország és az első világháború. Az első proletárdiktatúra hazánkban (1914—1919)" című fejezetét. Az első óra témájának — „Az Osztrák—Magyar Monarchia a világháborúban" — hozzá kell járulnia annak bemutatásához, hogy a háború négy éve megérleli az általános nemzeti válságot. A katonai válság a frontokon már 1916-ban előrevetítette a bekövetkező vereséget. Ekkor megkísérlik az imperialista háborúból az imperialista békébe való átmenet útját egyengetni. A béketervek meghiúsulása, a háború okozta elnyomorodás és a meg-megújuló sztrájkok; majd az 1917. évi februári és októberi orosz forradalom hatására fellángoló munkásmegmozdulások élesen kirajzolták a hatalmon levő uralkodó osztály és az azt megtestesítő Tisza-kormány csődjét. Hiába emelte fel a szavát a Függetlenségi Párt Károlyi Mihály vezetésével gazdasági, társadalmi és politikai reformokért, a németekkel való szövetség felbontásáért. Az önmagukat túlélt társadalmi osztályok a válság általánossá válásának időszakában is csak személycserére voltak hajlandók, és 1917 júniusában Tisza helyére gróf Eszterházy Móricot, majd augusztusban Wekerle Sándort ültették, aki háromszor is átalakította kormányát; sőt, új parlamenti csoportokat is formáltak az egyetlen cél: har-talmuk megmentése érdekében. A tömegek azonban már nem tudtak a régi módon élni, felismerték a régi rend megdöntésének szükségességét, ezért zúzták szét forradalommal az 1918. október 29-én kinevezett Hadik-kormányt. A forradalmi helyzet objektív feltételeinek elemzésével párhuzamosan és egységben kell feltárnunk a szubjektív összetevők erősödésének folyamatát. A már említett ellenzéki párt és a parlamenti csoportosulások mellett különösen sokatmondó a szakszervezetek taglétszámának évenkénti emelkedése, amely az 1915. évi 43 381-ről 1916-ban 55 338-ra; 1917-ben 215 222-re; 1918-ban pedig 721 437 főre növekedett. A második óra témájában — „Az 1918-as polgári demokratikus forradalom Magyarországon" — a forradalom jellegének megértetésére kell megkülönbö^ tetett gondot fordítanunk. A forradalom jellegét abból az alapkritériumból ki-