Tanító 2001. január-december [antikvár]

Részlet az 1. számból: Társadalmi változások és nevelés az államalapítás korában (2. rész) Két törvénykönyvben szabályozta István király a mindennapok életét. A magántulajdonról a törvénykönyvek így rendelkeztek: ,,Egyetértettünk az egész szenátus kérésével, hogy ki-ki ura legyen övéinek és a király adományainak... és élete végeztével fiai hasonló birtokjoggal lépjenek örökébe. Senki ne szenvedje bármiféle vád okán javai megkárosodását... Királyi hatalmunknál fogva kinyilvánítjuk, hogy bárkinek legyen lehetősége javait felosztani, ráhagyni feleségére, fiaira, leányaira és rokonaira, vagy az egyházra..." Kristó Gyula írja: ,,Az új állam egyik talpköve a magántulajdon volt, ami a vagyon minden formájára kiterjedt, alapvetően a földre, de a szolgákra, állatokra, kincsre is." A magántulajdonra vonatkozó jogokat oklevelek rögzítették. A privilégiumok egyéneket vagy csoportokat emeltek ki az általános törvények alól, s kiváltságokat biztosítottak számukra. István király 9 oklevelet (alapítólevelet) adott ki. Egyházmegyék, székesegyházak, kolostorok alapításához, a törvények ismeretéhez, a hitélet és tanításai valóra váltásához írásbeliségre, oklevelek készítésére volt szükség.