Óvóképző- és tanítóképző főiskolák tudományos közleményei XXVI. [antikvár]

Oláh Emőd: "Játékország" Bevezető Óvodatörténeti kutatásaim során nagy örömmel fedeztem fel dr. Molnár Antal professzor két kitűnő - önálló kiadványként megjelent - tanulmányát, amelyek 1933-ban és 1940-ben - Kodály: Zene az óvodában c. korszakalkotó, az óvodai zenei nevelés történeti bírálatát adó és a jövő útját megmutató munkája előtt - jelentek meg. Az óvodai zenei nevelés múltja után érdeklődő muzsikus kollégáim felhívták figyelmemet a Molnár-Lajtha Játékország-ra. Több, - a zenei nevelés területen kitűnő szakembertől érdeklődtem a mű után, de azt kellett tapasztalnom, hogy szinte mindenki hallott róla, de senki sem látta még. Úgy tűnt, hogy a Játékország egy fantom-könyv, mely meg-szerezhetetlen. Néhány könyvtárban létezik, de könyvtárközi kölcsönzésre nincs lehetőség. Egy véletlen folytán mégis kezembe került és ekkor ért a legnagyobb meglepetés, mert a sokak által Dr. Molnár Antalnak tulajdonított szerzőség megdőlt. Dr. Lajtha László társszerzője ugyanis Dr. Molnár Imre, akiről a Zenei Lexikonból megtudható, hogy 1888-ban született, zeneíró, dalénekes és énekpedagógus. 1933-tól 1959-ig a Zeneművészeti Főiskola magánének tanára volt, többek között Gyurkovics Mária is tanítványai közé tartozott. A kiváló énekpedagógusról senki sem gondolta muzsikus ismerőseim közül, hogy a népzenei alapú (népiskolai és óvodai) zenei nevelésnek is avatott, sőt úttörő propagátora volt. A másik szerző Dr. Lajtha László kiváló zeneszerző 1892-ben született. A népzenekutatás jeles személyisége, aki Bartók és Kodály segítőjeként, irányításuk mellett, alig 18 évesen kezdte népzenei kutatómunkáját. A Molnár Imre és Lajtha László által összeállított Játékország egy nagyszerű vállalkozás, hiszen 1929-ben jelent meg, abban az időben, amikor a népzene csak úgy mellesleg, véletlenül, a másfajta magyartalan zenei anyagok mellett kapott csupán helyet a magyar iskolai - és óvodai - zenei nevelésben. A két kiváló szakember vállalkozását akkor értékelhetjük jelentőségének megfelelően, érdemben, ha ismerjük Kodály idevágó megállapítását az 1840-1890 közötti óvodai és iskolai zenei gyűjteményekről. Meg kell jegyezni, hogy elmarasztaló véleménye az 1890-1940 közötti félszázadra is nyugodtan vonatkoztatható. "Aki nem lapozza át e félszázad iskolai és óvodai gyűjteményeit, nem lehet képe róla, micsoda nemzetpusztító merénylet készült itt gyermekeink, s bennük az egész magyar jövő ellen. Ahová eljutott, kipusztította a még megmaradt hagyományt. "Molnár Imre - Lajtha László: Játékország. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1929. 4