Iskolakultúra 2003. május [antikvár]

T. Kiss Tamás - Tibori Tímea Válságok és váltások a felsőoktatásban Kontinensünk felsőoktatás-históriájának szerves részét képezi a hazai - ellentmondásoktól nem mentes - intézményrendszerünk alakulása. oktatáskutató ezért aligha hagyhatja figyelmen kívül az azonosságok mellett jelentkező másságokat, a választott vagy kényszerű utak közti kiilönhségeket, a válságokra eltérő, téves, sőt megkésett váltásokkal történő reagálásokat Európában a középkorban alapított, egyházi fenntartásban és felügyelet alatt hosszú ideig működő hagyományos egyetemek létét alapvetően kérdőjelezte meg a felvilágosodás eszménye, az ipari területeken jelentkező angol és a francia polgári forradalom, amely súlyos válságba sodorta az intézményt. {Charle - Verger, 1994. 52-64.; Schelsky, 1971, 20-40.) A válságra adott válasz az oktatási rendszer gyökeres átalakítása volt. (1) A francia és a porosz reformok lehetővé tették, hogy új távlatok nyíljanak. Franciaországban Napóleon, Poroszországban Wilhelm von Humboldt és Alexander Humboldt nevéhez fűzödött az a korszerűsítést szolgáló törekvés, amelynek nyomán kiformálódott a „modern európai egyetem". Az új modell, amely megerősítette az állami befolyást, a kutatás és oktatás egységében, a professzorok és hallgatók szellemi szabadságában és a tudomány nemzetköziségében fogalmazódott meg, hosszú ideig lehetővé tette a kontinens egyetemeinek működését, fejlődését. (2) A kutatók szerint a felsőoktatás újabb, nagyobb válsága akkor kezdődött, amikor kialakultak a nemzetállamok. A korábban nemzetközi kitekintésű európai egyetemek mindinkább nemzeti keretek közé vonultak vissza, egymástól függetlenül működtek, az intézmények közti szakmai kapcsolatok személyfíiggővé váltak. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy jelentős tudományos eredményeket értek el - főként a 20. század első felében -, ám a kontinensen teret nyerő autorítárius, totalitárius politikai rendszerek, a mind erőteljesebbé váló állami ellenőrzés, továbbá a korlátozott anyagi lehetőségek következtében számos területen kiszolgáltatottá váltak. {Hrubos, 2000) A társadalomkutatók szerint a felsőoktatás következő nagyobb válsága a 20. század közepétől felerősödő folyamattal kezdődött, amely a századforduló végén már jelentős feszültségeket gerjesztett. Az egyetem évszázadokon keresztül nemcsak azonos volt az értelmiségképzés intézményével, hanem a társadalmi elit kialakításában és differenciálásában is meghatározó szerepet játszott. (3) Az értelmiségi szerep Európa nyugati részén az 1950-es évektől folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben módosult. Az átalakulás, ha késéssel is, de tovább gyűrűzött Kelet felé, és konzervált is néhány negatív elemet. A történészek viszonylag jól feltárták, hogy Magyarországon a 20. században az ideológiai-politikai rendszerváltások következtében különösen gyakorta módosult az értelmiségkép és az értelmiségképzésről alkotott felfogás. {Berend - Ránki, 1973; Hajdú, 1980) Az 1990-es évektől pedig olyan változásoknak lehettünk tanúi, amelyek minden korábbitól eltértek. A feudális szerkezetet még sok tekintetben őrző Magyarországon a dualizmuskori és a két világháború közti kormányzatok politikai erői a társadalmi elit kialakításában és differenciálásában felülről lefelé irányuló tendenciák érvényesülését támogatták. A felsőfokú iskolák hallgatóinak származás szerinti összetétele is azt mutatja, hogy a munkásság-