Bővebb ismertető
(A körkérdések.)
Nincs olyan kimeríthetetlen kút, mint a panaszok kútja. Lehet akármilyen szárazság, de az ki nem apad. Évről-évre kihúzom belőle a magam kis thémáját az Almanach-beli előszóhoz, mely hagyományosan az elbeszélő irodalom valamely neheztelését, betegségét, baját teszi szóvá.
A jelenlegi dörmögésre (mert inkább lehetne ennek nevezni, mint előszónak) a sajtó szolgál rá. Még kicsiny a baj, alig észrevehető, csak mikroscopon látni, de erre is áll a szabály: ha nehéz észrevenni, gyógyítani könnyű és viceversa.
Az úgynevezett interwievről van szó. Minden okos ember eltalálhatja, hogy első alakjában a szorosan vett statusférfiak ellen van kitalálva. A gyorsaságra való lihegő törekvés hozta létre. Valamit hamarább megtudni és hírül adni, mint mások. Sőt ez se elég. Mindjárt megtudni valamit, mihelyt megtörtént. Azaz, hogy még ezt a gyorsaságot is lehet fokozni: megtudni valamit, mielőtt megtörtént. Ez a csúcs. Ez az ideál. Vegyük még ehhez a rekordhoz, hogy kitől kell megtudni. A legbegomboltabb emberektől, akik kétszeresen tudják eltakarni, ami a begyükben van. A hallgatás által és a beszélés által.