A Lechnerek

Lechner Ödön (1845-1914) építész rendkívül termékeny, többgenerációs művészcsalád tagja volt. Bátyja, Gyula festő és rajztanár, Az ember tragédiája első teljes német fordítását készítette el. Öccse, Károly a magyar pszichiátria egyik kimagasló kutatója, önálló elméletalkotója volt. Húga, Ilka prózával és iparművészeti tervekkel jelentkezett. Unokaöccsei, Jenő és Loránd szintén építészek, és az ő gyermekeik közül is többen ezt a pályát választották. Élet- és önéletrajzaik gyűjteményét 1931-ben családi krónikává állították össze, amely a 18. századtól kezdve enged bepillantást nemcsak a család, de a pesti polgárság életébe is. A krónikát további életrajzi dokumentumok, visszatekintések, önéletrajzok egészítik ki, amelyek azt mutatják meg, e kivételes tehetséggel megáldott család tagjai mit tartottak fontosnak magukról elmondani.

A kötetben olvasható források gyűjtésében Csáki Tamás művészettörténész közreműködött.