Hidd el végre!

Niki és Soma újra együtt vannak, tombol a nyár, tombol a szerelem, így mindketten bíznak abban, hogy a szállodából hazatérve is csodás együtt töltött idő vár rájuk. Felhőtlen napjaikat egyedül Soma augusztus végi záróvizsgájának fenyegető réme árnyékolja be. Niki azonban a sarkára áll, elkapja Soma és Csanád grabancát, és segít felkészülni nekik a pótvizsgára.
Ezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben levőnek tűnik. Niki változatlanul eljár felolvasni az idősek otthonába, Soma edzésre jár, a délutánok tanulással telnek, az estéket pedig vagy kettesben, vagy a barátaikkal töltik. Az idilli teljes lenne, ha Soma körül nem szaporodnának a különösebbnél különösebb dolgok, amik miatt Niki és Brian is egyre gyanakvóbb, de Soma csak kineveti őket, amiért túl élénk a fantáziájuk.
Eközben rohamosan közeledik Soma tizennyolcadik születésnapja, amire Niki és a többiek óriási meglepetés bulival készülnek, de legnagyobb meglepetés pont őket éri...

„Ahogy Somáék háza előtt elhaladtam, egy fekete kocsira lettem figyelmes. Ott parkolt nem messze a kapujuktól. Fogalmam sincs, mi tűnt fel benne, talán az, hogy még sohasem láttam itt, pedig mostanság nap mint nap előfordulok ebben az utcában. A lesötétített ablaküvegei olyan hatást keltettek, mintha senki sem ülne benne, de egy pillanatra mintha pici parázsló fény villant volna a belsejében.” Niki

„Hú, de baromira unom a tanulást! Folyamatosan verem a fejem a falba, amiért ellógtam az elmúlt hónapokat.Ott volt az a rengeteg dögunalomba fulladt nap, én meg inkább neteztem, tévéztem, ahelyett hogy néha kinyitottam volna néhány tankönyvet. Most aztán szívok rendesen. Kint tombol a nyár, én meg történelmet magolok, kikapcsolódásként pedig verset elemzek, a sarkamban a világ leszigorúbb és legkérlelhetetlenebb »tanító nénijével«.” Soma