A Vosztok-tó jege

Para-Kovács Imre új regénye a jövőről beszél, nem is egyről. A három, hozzávetőleg 2030, 2050 és 2070 körüli idősík úgy préselődik egymásra, akár a Vosztok-tavat borító antarktiszi jégrétegek, a fagyott jövőn keresztül vezet a fúrófej a megírás ideje, a múlt felé. A próféciák pedig valóban dermedtek és dermesztőek: az új drogok, új sötétek, a legmodernebb fegyverekkel vívott ősi háborúk, a vallássá emelt cinizmus időiben járunk, a Savval Telt Anya templomában vagy a Megváltó Gép színe előtt, Délkelet-Ázsiában, Budapesten, a téridőn kívül. És mindenkor a szerelem örök brutalitásában. Az elbeszélőjét és hősét, főszövegét és jegyzeteit egymásba játszó, burjánzó fantáziával, elszánt és nyughatatlan nyelven megszólaló regény orkánerejű olvasmány: cyberpunk vízió, spirituális látomás, alvás nélküli álom. Végső soron pedig radikális, de egyre valószerűbb jövendölés.