"örök véget és örök kezdetet" - Tanulmányok Szabó Lőrincről

Az "örök véget és örök kezdetet" - Tanulmányok Szabó Lőrincről című kötet az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéke és a Petőfi Irodalmi Múzeum 2017. október 5-én és 6-án, Szabó Lőrinc halálának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencia előadásainak tanulmánnyá formált változatait adja közre.
A könyv kettős feladatot tűz ki maga elé. Egyfelől azt, hogy a lehetőségekhez mérten széles spektrumban összegezze a Szabó Lőrinc-kutatás legújabb (filológiai, irodalomtörténeti és poétikai) eredményeit. Az életmű újraértékelésének feladata az 1990-es évek elején a 20. századi magyar irodalomtörténeti kutatások egyik legsürgetőbb kihívását jelentette, amelynek természetét nemcsak filológiai problémák, illetve a politikai-ideológiai és eszmetörténeti kontextusok felülvizsgálatának lehetősége határozta meg, hanem a Szabó Lőrinc-költészet kanonikus rangjának megerősödése a korszak periodizációjának újragondolására tett javaslatok némelyikében.
A Szabó Lőrinc-recepció új fázisa komoly hatást gyakorolt a 20. század első fele klasszikus költői életműveinek periodizációs kérdéseket ugyancsak érintő poétikai újraértelmezésére is: aligha véletlen, hogy a miskolci Újraolvasó konferencia- és könyvsorozat éppen a Szabó Lőrinc-kutatás helyzetét bemutatni hivatott, reader-jellegű válogatással indult útjára 1997-ben. 2000-ben az MTA-n rendezett centenáriumi ülésszak kínálta a következő alkalmat a Szabó Lőrinc-kutatás újabb eredményeinek áttekintésére, 2007-ben pedig az akkori Kodolányi János Főiskolán került sor egy újabb szimpóziumra A Szabó Lőrinc-életműkutatás jelene címmel.
A tíz évvel később rendezett konferencia számára nemcsak az apropójául szolgáló évforduló jelezte, hogy eljött az ideje egy következő, hasonló, de talán tágabb körű számvetésnek, hanem - talán mindenekelőtt - az életmű kritikai kiadása körüli, Kabdebó Lóránt irányításával zajló munkálatok előrehaladása, illetve a kiadást előkészítő kutatások mellett az elmúlt szűk évtizedben elkészült mértékadó tanulmányok, doktori értekezések, monográfiák is, amelyek Szabó Lőrinc költészetének több, korábban kevésbé vizsgált aspektusát állították előtérbe, és esetenként módszertani értelemben is új kezdeményezéseket tettek közzé. Ez utóbbiak határozták meg a szóban forgó ülésszak és jelen kötet másik célkitűzését. Azt nevezetesen, hogy körüljárja a Szabó Lőrinc-életmű elsősorban az újabb, részint kultúratudományi jellegű megközelítések + megmutatkozó összefüggéseit. Az ilyen típusú kezdeményezések - a teljesség igénye nélkül például a Szabó Lőrinc-költészet testfelfogásával, mediális kultúrtechnikáival, politikai és politikaelméleti vonatkozásaival foglalkozó tanulmányok - az elmúlt években azt jelezték ugyanis, hogy a kutatás a szorosan vett poétikai és filológiai közelítésmódok mellett gyakran a kultúratudományok által inspirált vagy formált kérdésirányok felől igyekszik felülvizsgálni vagy éppen eddig háttérben maradt kontextusokba ágyazni a korábbi eredményeket.
A tanulmánygyűjtemény mindemellett nagy hangsúlyt kívánt fektetni az életmű komparatisztikai beágyazhatóságának kérdéseire, beleértve a költő műfordítói munkásságának értékelését is, amely az utóbbi időkben a Szabó Lőrinc-szakirodalom leggyakrabban felvetett kérdései közé tartozik. Ezeket a Szabó Lőrinc-filológia, illetve az életrajzi kutatás újabb eredményei egészítik ki.
A kötet szerzői: Balogh Gergő, Barna László Buda Attila, Felszeghi Sára, Gorove Eszter, Horváth Kornélia, Kabdebó Lóránt, Kemény Aranka, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Mezei Gábor, Nagy Csilla, Pataky Adrienn, Smid Róbert, Szávai Dorottya, Szávai János, Szele Bálint, Váradi-Szitha Ábel