Árnyak és szárnyak

Árnyak és szárnyak közt verődve a tiszta papírhoz tiszta fej kell.
Orbán Ottó: Levél a Parnasszusra

A magyar irodalmi élet hagyományosan a folyóiratokra épül: az emlékezetes változások, irányok elsősorban a periodikákhoz kapcsolódnak, és a jelentősebb korszakokat is szokás hozzájuk kötni. Irodalomtörténeti tény, hogy bizonyos folyóiratoknak többletjelentésük van: egy-egy nemzedéket, iskolát, mozgalmat, sőt világnézeti fordulatot is képviselhetnek. Az irodalmi kiadványokhoz kötődő szemlélet lényegesen nagyobb jelentőségű, mint maga a néhány ív papírból készült sajtótermék, az évfolyamaiból összeálló kötegek, spárgával egybeköthető bálák - egy folyóirat sokkal inkább monumentum, mint dokumentum.
Ezzel a közelítéssel beszélhetünk a Parnasszus folyóiratról is. Kivételes irodalmi kaland, hiszen egyetlen műnemre épül: a lírára. Ez az egyedi és nagyszabású vállalkozás Turczi István lapalapító főszerkesztő érdeme. Egy interjúban e szavakkal emlékezett az indulásra: "Mészöly Miklós mondta nekem egyszer, hogy >>régi módszerekből nem telik új ajánlat