A kamera leáll

Homoki-Nagy István (1914-1979) mostanáig kéziratban őrzött,
utolsó írásainak gyűjteménye A kamera leáll. A Kossuth-díjas filmrendező,operatőr - amellett, hogy bepillantást enged műhelytitkaiba,
máig etalont jelentő természetfilmjeinek és végtelen türelemmel,
precizitással készült fotóinak alkotási folyamatába - igazi irodalmi
élménnyel ajándékozza meg olvasóját. Stílusa gördülékeny, arányérzéke
kifogástalan, egyszerre jellemzi játékos könnyedség és elegancia,
kifinomult humor és költői megoldások. Mestere az izgalmak fokozásának,
a remek csattanóknak, csakúgy, mint a katarzisig vitt befejezésnek.
S miközben minden sorából árad az élet szeretete, maga is
tudja, érzi: egy tűnő világról készülnek utolsó felvételei, hiszen a nem
is oly távoli jövőben "eljő az idő, mikor elhal minden madárdal, és az
őslápok, vad rétek helyén: a gumikövezetű nagyvárosok útburkolatánmár csak a veréb szedegeti a gépolajos morzsákat... [...] ahol ma
még bíbic költ - holnap már szántás, és csak a barázdabillegető járja
kötéltáncát... holnapután pedig ugyanott: kultúrsivatagban áldozik
le a nap..." - E bő félévszázados vízió immár valódi jelenünk. Ám
Homoki-Nagy István egyszerre szívmelengető és szívfacsaró történetei
még e mindinkább terjeszkedő "kultúrsivatagban" is arra tanítanak,
hogy csakis úgy lelhetjük meg a békét önmagunkkal, ha visszatérünk
oda, ahonnan réges-régen elindultunk: a természettel harmóniában
élő emberhez.