Franz Schubert [eKönyv: epub, mobi]

Franz Schubert osztrák zeneszerző egyike azoknak, akik életük során sokat nélkülöztek, mert művészetüket csak haláluk után értékelte a közönség. Schubert ma a komolyzene egyik legismertebb alakja, felbecsülhetetlen értékű hagyatékkal, mely hatalmas értékkel növelte az emberi kultúrát - az árát pedig leginkább ő maga fizette meg ezekért az érdemekért. Rövid élete tele volt megpróbáltatásokkal, kudarcokkal, zenéje ezt mégsem tükrözi. Schubert eseménydús életébe és szerteágazó, ellentmondásos művészetébe enged bepillantást a könyv. Sok zeneszerzőnél kellett már azzal szembesülnünk, hogy ma a világ legismertebb alkotói közé számítanak, és szerzeményeiket töretlen lendülettel kapkodják el a komolyzenét kedvelők, életükben mégsem az anyagi jólét, hanem a mindennapi küzdelem jutott nekik részül. Ilyen szomorú alakja a történelemnek az osztrák Franz Schubert is, aki elismert tehetsége ellenére kénytelen volt napról napra élni és saját baráti körére támaszkodni. Schubertet a siker szele sem simogatta - habár bemutatott dallami gyorsan elterjedtek a nép körében - az igazi, megérdemelten nagy elismerésekben nem volt része a rövid életű zeneszerzőnek. Halála után is sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elismerjék azt, amit ma senki nem merne megkérdőjelezni: az európai komolyzene egyik legnagyobb alakja ő. Schubert zenéjén ez a kudarcos pályafutás mégsem érződik. A zeneszerző egy olyan érában volt kénytelen alkotni, melyben éppen múlóban volt korszak, hogy egy új zenei irányzat születhessen. A bécsi klasszicizmus formai és harmóniai rendje már kikopóban volt, helyét pedig villámgyorsan vette át a romantika, melyet erősített az a mindenkiben feléledő vágy, hogy kifejezze érzelmeit, gondolatait és szeretetét saját hazája iránt. Schubert muzsikájában ez a két, egymással szemben álló világ sikeresen békét kötött. A mozarti klasszikust nem szedte ízekre, mégis engedett annak a vágynak, hogy műveibe beágyazza az érzelmeket és a természetességet, éppen akkora mértékben, hogy az már megfeleljen az újító kedvűeknek is. Megteremtette a dal műfaját, amely a zene és költészet szimbiózisából gyökerezett és terjedt szét. Schubert tehát nevezhető újítónak, de hagyománytartónak is. Sikeres mégsem lett életében. Operáit bár bemutatták, a közönség nem értékelte nagyra őket, néha pedig a cenzorok is beleszóltak egy-egy kész műve további életébe. Más műveit, hangversenyeit, dalait sokszor rossz kézbe adta, nem fizették meg őket, többek között ennek is köszönhető az, hogy egész életében üldözte a szegénység. A kudarcok és anyagi problémák ellenére mégsem adta fel, inkább a művészetet választotta, mint a megalkuvást bárkivel és bármivel. Magánélete hasonlóan teli szomorú fordulatokkal. Szerelmei viszonzatlanok voltak és családjával sem volt jó kapcsolata. Egyetlen fény az életében baráti társasága volt, akik nélkül Schubert talán sose teremthette volna meg grandiózus életművét a sorstól kapott oly kevés idő alatt. Kedélyes zenéje és büszkesége az életében átélt nehézségek fényében példaértékű minden ember számára. Kanicsár Ádám