Ugyanaz a folyó [antikvár]

„Vannak történetek, amelyek úgy, ahogy vannak, kerek egészet alkotnak. Semmit nem kell rajtuk igazítani. Az én történetem is ilyen. Mielőtt az erdőbe elvonultam, nem gondoltam, hogy az életem valaha is kerek egésszé áll össze. Engem mégsem a történet izgat, hanem az, ami mögötte van. Mert a lényeges dolgokat csak belül lehet megtalálni. Ha nem azt követed, ami belülről fakad, akkor az úton, amelyen jársz, egyre többet veszítesz el önmagadból, s mire az út végére érsz, semmi nem marad abból, ami te voltál.” Napjainkban sok szó esik az identitásról, illetve annak hiányáról. Ez a novelláskötet az identitás kérdéskörét helyezi fókuszba. A történetek hősei akarva-akaratlanul azonosulnak, vagy képtelenek azonosulni a sorsukkal, a nemükkel, a munkájukkal, a rájuk rótt feladatokkal és kihívásokkal, a nemzetükkel, otthon érzik magukat ott, ahol vannak, vagy önmaguk elöl is menekülnek. A novellák Magyarországon, vagy valahol Európában játszódnak. A hősök sorsa összefonódik az adott kor meghatározó eseményeivel, eszmevilágával és társadalmi jelenségeivel. A könyv „kulisszáihoz” tartoznak a terrortámadások, a világjárvány, az elmagányosodás, a digitális tér, a kommunista diktatúra embertelensége, egy disztópikus világ réme. A jelenkor történelme nagyban meghatározza a hősök mozgásterét, ugyanakkor identitástudatuk, vagy éppen annak hiánya számtalan egyéni választást kínál számukra.