Jeti Válasz [antikvár]

Immáron idestova tizedszáz esztendeje érkezik újabb és újabb mérföldkövekhez a i^j/sí^ij^^/i/^'^e^/ ^^ online internetes médiákum, amelynek Önök, kedves Olvasók, eléggé nyilvánvalóan olvasói. Ezen a ponton tehát világos, hogy fölösleges is egyik szavamat a másikba öltenem: úgynevezett Születésnapi Kiadvánnyal állunk szemben. Egyemberként, quasi. A továbbiakban a lehető legklasszikusabb értelemben vett, nagybetűs Emlékkönyvet lapozgathatnak, a Magyar Jeti Zrt. emlékkönyvét, amely - szintén elég kiszámítható módon - nosztalgikus és ezúttal legális köldöknézés, édes-bús visszamérengéssel, szezámolajban. Tíz éve kezdtük, azért Cés CSAK AZÉRT"), hogy továbbra is úgy írhassunk újságot, ahogyan szerintünk kell. Vagy legyünk szolidabbak: ahogy szerintünk érdemes. Hogy hogyan kell/érdemes szerintünk, azt tíz év után talán fölösleges magyarázni. Görbe tükröt tartani a górcső alá vett kettős mérce elé. Leleplezni a meztelen királyt, mert ő sem jobb a Deákné vásznánál, és ráhúzni a vizes lepedőt. Ebben, Önök, Kedves Olvasók, tíz éve segítenek lankadatlan. És ez itt kivételesen (!) nem a hülye, kötelező, patetikus közhelybenyalás, hanem hát egy újságszerűség (lett légyen bár internetes www-online médiákum) olvasók nélkül nemhogy félkarú óriás volna, de egyenesen végtagok nélküli törpe. Nem beszélve arról, hogy a 444 szerkesztőségét az olvasók már évek óta a lehető legközvetlenebb módon is eltartják: több mint húszezer előfizetőnk nélkül eléggé nem lennénk seholse. Mielőtt megkezdenénk közös emlékezésünket, hadd hívjam föl a figyelmüket még valamire, ami egy kicsit bennünket is meglepett, amikor szembesültünk vele a tíz év ilyen-olyan eredményeit összegyűjtögetve. Létezik az a köztézis, mi tagadás, bennünk is, hogy lángoktól ölelt következmények nélküli kis hazánkban a sajtó - már az a része, amelyik egyáltalán sajtóként hajlandó működni - hiába ugat, a közpénztolvaj/hatalmiarrogáns/ autokratikuskodás/satöbbi karaván halad. Tehát hogy itten semmi hatása semminek. Bárki (akárki - aki nemakárki) leráz magáról akármit (bármit), mint eb a Szaharát. És érezzük (a súlyát), hogy a közönség, végső elkeseredésében, nyilván, ránk tekinget reménykedve, hogy mikor buktatjuk már meg ezt vagy azt, a nemakárkit, illetve végülis a kormányt, mikor