A Kék [antikvár]

1128km, 8 hét gyalogtúra két év alatt, "másfélmillió lépés Magyarországon". Mindez 2008 és 2010 között. A Kék volt a mi másfélmillió lépésünk. Az Úton töltött napjainkról szól ez a képes útinapló, személyes élményeket feldolgozva, saját fotókkal illusztrálva. A főszereplők budapesti egyetemisták, az Út pedig egy olyan hosszú távú európai vándorút, amiről Magyarországon mindenkinek van valamilyen emléke. Te is voltál már legalább egyszer ellenőrzőpontján, vagy annak közelében, ezt lefogadom. Lapozz csak bele: a Kék a mi közös témánk. Bevezető részlet: A diplomamunkámat tartod a kezedben, egy útinaplót, ami mindjárt két utazás „dokumentációja" is egyben. Az első - amiről szól - az Országos Kéktúra, ezt 2008 nyara óta járjuk az útitársaimmal, őket hamarosan be is mutatom majd neked. Az elmúlt két év Úton töltött heteit mesélem el, a magam módján, egy városi lány szemszögéből, aki nem áll ugyan messze a természettől, de azért beletelt némi időbe és erőfeszítésbe, mire újra visszatalált hozzá... Nemcsak arról szól ez a történet, hogy sétáltunk 1128 kilométert. Azt megteheted egy futópadon a TV előtt is, a lényeg a változás volt, ami végbement bennem: ez volna a másik utazás, amire most elhívlak. Nem a ránk váró kilométerek, vagy az előttünk álló hegyek jelentették az igazi megpróbáltatást, hanem a csend, ami körülvett odakint. Nem volt TV, autó, sem a színes, fényes harsogó város, ami kitölti a napjaimat és a gondolatokat. Egyedül maradtam saját magammal, és mondhatom, nem kis meglepetésemre szolgált, amikor kiderült, hogy megfelelő fizikai terhelés mellett bizony nem vagyok olyan kedves, türelmes, okos kislány, mint amilyennek itthon képzeltem magam az utazás előtt. Ezek a tapasztalatok, és a munka, amivel később feldolgoztam és rendszereztem őket, tereltek végül egy olyan helyre a világban, ahol végre jól érzem magam. Ezt a szellemi utazást legalább olyan fontosnak tartom, mint a fizikai részt - különben annak se lett volna sok értelme, hogy végigcsináljam, nemhogy annak, hogy még meséljek is róla. Igyekszem ezt olyan élvezhetően tenni, amennyire csak telik tőlem, mert bár nem vagyok irodalmár, sem fotós, hogy valami szuper albumot prezentáljak, de bízom benne, hogy a magam egyszerű, városi egyetemista módján képes leszek átadni valamit az utazás hangulatából - esetleg kedvet is csinálni hozzá. Erről szól ez a munka. Azt nem fogod benne megtalálni, hogy hány kilométer után, melyik fánál kell balra kanyarodni, sem azt, hogy mik a tájegységek jellegzetességei, vagy falvak, városok látnivalói. Ha ilyen olvasmányt keresel, akkor jó szívvel tudom ajánlani a Kéktúra térképeket, amikre gyakran hivatkozom majd a történet közben is. Most egy nagyon személyes darabkákból összeálló Kéktúra-mozaikot tartasz a kezedben.