Van ott fent valaki? [antikvár]

ITT VAGYUNK Ez egy megszűnt gettó története és egy emberé, aki ott dolgozott mint a zsinagóga sekrestyése. Minden reggel még a takarítás előtt felment a szószékre és elkiáltotta magát: - Azért jöttem ide hozzád, a Mindenség Urához, hogy tudomásodra hozzam, itt vagyunk! A gettóban a fajgyűlölők nagyon kegyetlenek voltak. Bántalmazták a zsidókat, volt akit ki is végeztek. Ennek ellenére a sekrestyés minden reggel felment a szószékre és néha még haragosan is belekiáltotta az ürességbe: - Azért jöttem, hogy tudomásodra hozzam, hogy itt vagyunk! Egyik gyilkosság követte a másikat. A sekrestyést még nem bántották. Reggel felrohant a szószékre, öklével verte a tákolmány szélét, torkaszakadtából kiabálta: - Látod-e Uram, Mindenség Istene, itt vagyunk! Már mindenkit kivégeztek, magáramaradtan ment fel a szószékre. Szelíden emelte fel fejét a magasba, nem kiabált, hanem gyengéden megkérdezte: - Látod? Még mindig itt vagyok! Megállt egy pillanatra, majd rekedt és szomorú, hangon hozzáfűzte: - De, Te, Uram, áruld el nekem, Te hol voltál? Ezért imádkozunk! Mondjuk el minden nap az Istennek: „Vedd tudomásul, hogy én itt vagyok!" •'( ^ 'fi Wát I (, pu ' ,í "l.'h l-l