Törekvés a szentségre [antikvár]

A földműves felszántja, megtrágyázza, megműveli földjét, beleveti a magot, és közben állandóan tudatában van annak, hogy munkájának eredménye tulajdonképpen rajta kivül eső erők függvénye. Tudja, hogy ő maga nem képes a magot kicsíráztatni, esőt vagy napsütést sem adhat, amely a termés növekedéséhez és beéréséhez kell. Ahhoz, hogy az aratás sikeres lehessen, olyan dolgok szükségesek, amelyek fölött Isten rendelkezik. A földműves azonban azzal is tisztában van, hogy ha elhanyagolja a munka ráeső részét, azaz nem szánt, nem vet, nem trágyáz, nem műveli meg a földet, akkor termést sem várhat az aratás idején. Ilyen értelemben Isten partnere, és csak akkor arathatja le munkája gyümölcsét, ha valóban teljesítette kötelességét.