Pötyi [antikvár]

"Pötyinek, a kutyámnak az "ünnep" nem naptári fogalom volt, nem is a bőségesebb táplálék vagy az ajándékozás napja - hanem személy volt! Méghozzá én. Ünnepelt, valahányszor fölébredtem reggel, ünnepelt, amikor hosszabb-rövidebb utamról hazaértem, de még akkor is, ha valamilyen tevékenység végeztével egyszerűen csak ránéztem... Ünnepelte, hogy létezem - és ő velem lehet. A legelső perctől kezdve zavarba voltam (nem vagyok »sztár«-alkat), mégis mindig meghatódtam. Azon, hogy nem valamit szeretett bennem, nem is valamiért szeretett, hanem engem szeretett. Sokszor vettem észre, hogy nem szunyókál, hanem néma áhitattal »csak« néz engem..."