"Békesség Nektek!" [antikvár]

Szeretném megindokolni mi késztetett ennek az élménybeszámolónak megírására. Semmiképpen nem meggyőzés vágya. A hittérítés, sőt a tanítás sem. Nem szeretem az erőszakot sehol és semmiben, így a világhódító, emberszíveket lehengerlő evangelizációt sem. Nem azért, mintha az egyértelműen rossz lenne - ennek megítélése különben sem tartozik rám, egyedül Istenre. Egyszerűen távolálló igyekezet egyéniségemtől, nem érzem magaménak. Elvonuló alkat vagyok - szeretem a csendet, a békét. Szeretem a művészetet, a természetet, és mindezeket Istenben szeretem átélni és átértékelni. Életem mégis aktivitásra lökött, sokféle ember közé. Körülményeim által két lábbal kellett megállnom a földön, abban a világban, amely számomra születésem kezdete óta idegen volt, ami a pénzt, a matériát, a sűrű anyagvilágot illeti. Elbeszélésemből talán kiderül, hogy kezdettől fogva Istent kerestem, Őt szomjaztam. Nagy utat tettem meg idáig.