A Mennyei Lovagregény [antikvár]

Mit tegyünk, ha egy szép napon arra ébredünk, hogy nem találjuk az utat a szívünkhöz, hogy eltévedtünk az ösvényen, amely Isten jelenlétébe vezet? A Mennyei Lovagregény meghittségét, szépségét és kalandjait maga Isten ágyazta bele a szívünkbe, a legmélyebb vágyaink közé. Suttogó hangja gyerekkorunktól fogva hívogat minket a szív útjára: egy regényes útra, mely telve van intimitással, kalanddal és szépséggel. Ezen az úton azonban lesben áll az ellenség is. Záporozó nyilai mély sebeket vágnak szívünkben, és az általuk küldött félelmetes üzenetek hamis énképek kialakítására, álarcok viselésére késztetik valós személyiségünket, és elhitetik velünk, hogy a csalóka ábránd nem is létezik, és úgy van jól, ha eltemetjük vágyainkat, és nem veszünk tudomást a kínzó hiányról, a távoli, halkan suttogó hangról… Ebben a hangban maga a mindenható Isten vágyakozik utánunk, ha mi is akarjuk és engedünk neki…