Zsoltármagyarázatok V. [antikvár]

KILENCVENKETTEDIK ZSOLTÁR (93.) ^Uralkodott az Úr, ékességbe öltözött; erőt öltött magára az Úr, és kötényt kötött maga elé. Mert megszilárdította a földkerekséget, mely nem fog meginogni. ^Elkészült a te trónod belőle, te öröktől fogva vagy. ^Fölemelték a folyók hangjukat, a nagy vizek hangjaiból. *a nagy vizek hangjaitól csodálatosak a tenger boltozatai; a tenger hatalmas hullámai fölött, csodálatos a magasságban az Úr ^A te bizonyságaid hihetővé váltak nagyon; a te házadat megszentelés illeti, Uram, a napok hosszúságán át. A hatnapos teremtés és Isten nyugalma a hetedik napon 1. A zsoltár címét, amikor előéi\ekelték, hallottuk, és Isten írásából, azaz a Genezis könyvéből nem nehéz fölismerni, hogy mit akar jelenti; a cím ugyanis a küszöbön figyelmeztet, hogy mit keressünk odabenn. A cím tehát így szól: Dávid dicsérő éneke a szombat előtti napra, amikor meg-alapoztatott a föld. Amikor tehát felidézzük napról napra, hogy mit alkotott Isten, amikor meg- Elmondta Hippóban 412 nagyböjtjében 58 éves 21 éves pap, 17 éves püspök. teremtett és elrendezett mindent az első naptól a hatodikig (a hetedik napot ugyanis megszentelte, mert azon megpihent minden műve után, amelyeket nagyon jóknak alkotott), és úgy találjuk, hogy a hatodik napon (s itt erről a napról van szó, mert azt mondja, hogy a szombat előtti) teremtette a föld összes állatát, azután ugyanezen a napon megalkotta az ember a maga képére és hasonlatosságára. Ezek a napok nem ok nélkül vannak így elrendezve, hanem azért, mert a századok is így folynak le addig, amikor majd elnyugszunk az Úrban. Akkor nyugszunk meg, ha jótette-ket hajtunk végre. Ehhez írták le mintául Istenről: Megnyugodott Isten a hete-