Zsoltármagyarázatok III. [antikvár]

ÖTVENNEGYEDIK ZSOLTÁR (55.)^ ^Végig. Himnuszokban. Megértésül. Dávidé. ^Hallgasd meg, Isten, imádságomat, és ne vesd meg könyörgésemet; ^figyelj rám és hallgass meg engem. Elszomorodtam zaklatottságomban és megzavarodtam, ^az ellenség hangjától és a bűnös háborgatása miatt. Mert reám görgették a gonoszságot, és a haragban elsötétítettek engem. ^A szívem megzavarodott bennem, és a halálfélelem szakadt rám. ^Félelem és reszketés fogott el, és elborított a sötétség. ''És mondtam: „Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambé, hogy elröpüljek és megnyugodjam? Hme, menekülve eltávolodtam, és kinn maradtam a pusztában. 'És vártam azt, aki megszabadít engem a kislelkűségtől és a vihartól. ^°Süllyeszd el őket, Uram, osszad meg a nyelvüket, mert gonoszságot és ellentmondást láttam a városban. ^^Éjjel és nappal körülveszi falain a gonoszság és a vesződség, a belsejében az igazságtalanság, ^^és nem fogyott el tereiről az uzsora és az álnokság. ^^Mert ha az ellenség mondott volna rám átkot, elviseltem volna; és ha az mondott volna rosszakat rólam, aki gyűlölt, elrejtőztem volna előle. Beszéd a néphez Hippóban, húsvéti időben, 395-ben 41 éves, 4 éves pap.