Bővebb ismertető
Advent I. vasárnapja
1. olvasmány: Jer 33,14-16. Szentlecke: ITesz 3,12-4, 2.
Evangélium: Lukács 21,25-28. 34-36.
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeske-désben és az evilági gondokban. így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt."
Virrasszatok és imádkozzatok
A virrasztás igen gazdag tartalmú szó. Jelentésében benne van az ébrenlét, a józanság, az őrködés éppúgy, mint a céltudatos várakozás és a készenlét. Ugyanakkor biztonságra törekvés is a váratlanul érkező eseményekkel szemben. Jézus gyakran használja, mint az evangéliumi magatartás egyik legjellemzőbb követelményét.
Az üdvösség: személyes találkozás Jézus Krisztus által az Istennel. A virrasztás: személyünk odafordítása a közelgő személyhez. A virrasztás: figyelmünk célirányos összpontosítása az eljövendő eseményre. Annak bizonyítéka, hogy komolyan vesszük Jézus újraeljövete-