Üzenőfüzet [antikvár]

Ajánlás A rádió a pillanat műfaja. A gondolat kipattan, mint egy buborék, épp csak megcsillan rajta a szivárvány, és hopp, már el is szállt. Felmérések bizonyítják, hogy hallás után az ember teljes koncentráció mellett is csak 20-30%-át jegyzi meg az információnak; normál, hétköznapi rádiózással pedig az arány 5%-ra csökken. Hiába próbáljuk a buborékot újra előhívni, csak az érzés marad, amit az hívott elő bennünk. A rádió a fegyelmezettség műfaja. A fül nem lát, a szavak pedig szükségszerűen szegényebbek a képnél. Mivel úgy lettünk teremtve, hogy a szemünk a legfejlettebb érzékszervünk, a szóvirág — legyen mégoly illatos — hamar elhervad. A hallgatónak minden információt a fülével kell pótolnia. Ettől aztán gyorsan elfárad. Röviden és visszafogottan kell hát szólni hozzá. Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel — több mint két évtizedes tanári múlttal a háta mögött — tudja, hogy szavai elszállnak; elröppennek az osztályban, és el a Katolikus Rádió hullámhosszán, az Üzenőíuzet című pedagógiai műsorban. De éppen ezért azt is tudja, hogyan lehet két-három percben — százötven pillanatban — fölvillantani valamit, egy üzenetet a füzetben, ami ezúttal nem a szigorú szülőknek, hanem személy szerint nekünk szól.