Üzenetek a szentírásból 6. [antikvár]

Bevezetés Korunk feszültségét két egymással ellentétes világnézet váltja ki A világ zűrzavaros helyzetében ott találjuk a két irányzatot: a vallásos hitet és az anyagelvű filozófiából fakadó hitellenességet. Nem véletlen, hogy e két végletbe polarizálódtak a tömegek. Különös, hogy e nemzedék éppen akkor fordult el a kozmikus világ hitét valló tanítástól, amikor arra nyílt alkalom, hogy kirepüljön a világmindenségbe. Ha valamikor fel lehetne használni a vallási túlvilágképet, az éppen ma volna, amikor kapcsolatba léphetnénk a világegyetem többi kultúrájával. Isten fogalmát korszerűtlennek tartják és el szeretnék vetni. Nem veszik észre, hogy ugyanakkor a hitet anyagimádással cserélik fel. Isten tagadásával nemcsak az örök élet felé vezető szálak szakadnak meg, de a földiek kapcsolata is rendezhetetlen káosszá züllik. A hit-tagadás korát példátlan erkölcsi romlás évezrede követi. Szaporodik a munkakerülők száma, de szinte hisztérikus méreteket ölt a szórakozás. Az anyagiak megszerzése nem becsületes munkával történik, de egyre inkább spekulációkkal, becsapással, igazságtalan és erőszakos módon. Az államrendszerek egymást váltogatják, közben megrendül a közbiztonság és háborúk robbannak ki. Egyik országról a másikra teijed a: tűz, a rendetlenség, a törvénytelenség és nyomorúság. Jelen kilátástalan helyzetünket az képezi, hogy a bolygó egységét megbontja a szubjektivizmus sajátságos formája. A nagyfokú önzés, az elanyagiasodott világ, gátolja az egységet, fékezi az alkotó, teremtő szeretet kibontakozását.