Szerafikus [antikvár]

I. REGGELI IMÁK. 1. Fölkeléskor. (Kedves testvérem! Midőn a keltő zörgetését hallod, vedd úgy, mintha maga Isten, a te legszeretőbb Atyád szólítana téged, hogy új napra virradva, Őt áldd, dicsérd, magasztald, hozzád való nagy szeretetéért hálát adj ! Add tehát neki első gondolataidat, érzelmeidet, szived dobbanását! Akié első gondolatod, azé lesz egész napod. Vigyázz, nehogy a sátán foglalja le egész napra szivedet! Midőn fölkelsz fekhelyedről, mondd a következő fohászt:) „Legyetek üdvözölve Jézusomnak drága sebei! Tibennetek rejtem el magamat I" „Üdvözlégy szeplőtelen sziiz Mária ! Méltassál engem, szentséges Szűz, a te dicséretedre !" (Azután leborulsz s a földet megcsókolva mondod:) Imádlak téged, Istenem és mindenem! Nyisd meg, óh Jézusom, Te örök világosság, szemeimet! hogy el ne aludjam soha az örök halálban. Kérlek, szégyenítsd meg ellenségemet, ki szeretetedtől elszakasztani kívánna. Kérlek, édes Jézusom, kelts föl engem az örök életre az Ítélet nagy napján! Engedd, Istenem, Uram, hogy a nyugalom adja vissza