Szentlélekkel a nagy jubileum felé [antikvár]

ELŐSZÓ A Nagy Jubileumra, vagyis a 2000-dik évre való fölkészülésünkben a Szentatya szándéka szerint az 1998-as évet a Szentlélek Isten ismeretének és tiszteletének elmélyítésére kell szentelnünk. A Szentatya szavai szerint: ebben az évben „fedezzük fel újra a Szentlélek Személyét és működésének jelentőségét" (TMA 45.p.) Ahogyan az elmúlt évben - Jézus évében - azt kérdeztük: „Ki vagy Te Názáreti Jézus, akinek kétezredik születési évfordulóját készülünk megünnepelni" - ugyanígy most azt kérdezzük: ki vagy Te Szentlélek Úristen, és milyen összefüggésben van a Te személyed és működésed a 2000-dik évfordulóval?! Erre akar választ adni ez a kis füzet. Itt az előszóban röviden csak három szempontot emelünk ki: 1-0 A megtestesülés titkát ünnepeljük. Ez a nagy üdvtörténeti esemény nyilvánvalóan Istennek a Szentlélek által végrehajtott műve volt: „A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borit be árnyékával" (Lk 1,35) - világosítja fol Máriát az angyal a nagy titokról. Következésképpen a Szentatya méltán írhatta a Nagy Évfordulót előkészítő körlevelében: „Ahogyan a megtestesülés ténye a Szentlélek által jött létre, úgy ennek a titoknak kétezer éves ünneplése sem történhet a Szentlélek közreműködése nélkül" (TMA 44b). 2-0 Minden jubileum: a hálaadás, az öröm ünnepe. De különösen ez az ünnep. Sem hálát adni, sem igazán örülni nem tudunk természetfeletti módon a Szentlélek nélkül: „Gyengeségünkben a Szentlélek siet segítségünkre, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni" (Róm 8,26). 3-0 Az emberiség egész történelme szempontjából különleges jelentősége van a Szentlélek működésének. Az emberiség éles szemű kultúrtörténészei azt állítják, hogy az emberiség korunkban az utolsó szakaszába lépett: az emberigés nagy világegységének kialakulása korszakába. Ez a korszak már a második világháború után kezdődött. Az akkor világhírű párizsi érsek, Suhard kardinális írta egyik, Egyházról írt lelkipásztori körlevelében: „Elmúlt valami, ami soha többé vissza nem tér, és születik valami, ami még nem jött el". Mi az, ami elmúlt? Az Emberiség egyes részeinek, a különálló nemzetek, a különálló földrészek egymástól elkülönült történelmének korszaka. Suhard kardinális az említett körlevelében, ahhoz a bérházhoz hasonlította az emberi történelmet, amelyben az egyes családokat szétválasztó közfalak egyszerre leomlottak, és az egész emberiség egyetlen nagy lakásban találta magát. Ettől a pillanattól kezdve először él az egész emberiség a szó szoros értelmében vett világtörténelmet a Földgolyó minden zugában. Többé nincs külön francia, angol, német, olasz, de akár külön magyar, román stb. történelem, hanem van Európa-történelem. De nincs többé külön Európa, Amerika, Ázsia stb. történelem sem, hanem van: „az emberiség történelme", amelyben a Földgolyó bármelyik pontján keletkezik valamilyen probléma, gazdasági, politikai, kulturális stb. probléma, arról pillanatok alatt tudomást szerez az egész emberiség, de nemcsak tudomást szerez, hanem hatását is megérzi az egész emberiség. Csak példának említhetjük: a Hongkongi tőzsde árfolyam zuhanását még aznap megérezte a New Yorki, de a Budapesti tőzsde is, de minden tőzsde a világon Nos, mindebből mi következik? Az, hogy kialakult az emberiség problémáinak világméretekben való összefüggése: a Problémák világegysége. De nem alakult ki a problémák megoldásának világegysége. Miért? Mert a gazdasági, politikai, kulturális problémák megoldásához nemcsak fizikai és külső világegységre, hanem szellemi, lelki erkölcsi világegységre is szükség van: Ez az, aminek még el kell jönnie, de még nem jött el. Ezt az egységet azonban egyedül a Szentlélek képes létrehozni. Ez valódi világcsoda lesz, ha létrejön. Az üdvtörténetben ezt a csodát egyszer már végrehajtotta a Szentlélek: az első pünkösd napján. Ennek a csodának eljöttéért kell a hívőknek imáikkal ostromolni az eget. Nem véletlen, hogy a Szentatya éppen a Szentlélek évében hangoztatja a keresztény egységért való imát és tevékenységet.